A Ferences Világi Rend (OFS – Ordo Franciscanus Secularis)

Regulánk és életünk középpontja az Evangélium. Ebben szemléljük, és ehhez törekszünk igazítani életünket.
Regulánk és egyéb szabályzataink adnak bátorítást és iránymutatást arra az élettervre, amely a mai világban az Evangélium megélésére irányul. Hogy ezt egész életünk programjává és feladatává tehessük, fogadalommal kötelezzük el magunkat, melynek megtartásában segítségül hívjuk a Szentlélek kegyelmét, az Egyház szentségi szolgálatát, a Boldogságos Szűz Máriát, Szent Ferencet, valamint a testvéri közösség egységét. Ezek nélkül – a mai világban különösen – elképzelhetetlen ferences módon élni.
A ferences karizmához való hűséget az I. rendi testvérek – olykor ferences nővérek – lelki asszisztenciája (assistentia spiritualis) biztosítja rendünk életében. A mai világ kihívásaira, sürgető kérdéseire közösen, a férfi és női szerzetesekkel együtt keressük a válaszokat. A Ferences Családdal való közösséget a közös képzési alkalmakon és a közös ünnepléseken éljük meg.

Történetünk

A Ferences Világi Rend közvetlenül Szent Ferenctől számítja eredetét, alapításának időpontját 1221-re teszi. Változó intenzitással és a szerzetesekkel változóan szoros kapcsolatban, de az alapítás óta folyamatosan jelen vagyunk az Egyház (és a világ) életében. A II. Vatikáni Zsinatot követően a mai kor szellemében megújult Regulát VI. Pál pápa (Seraphicus Patriarcha kezdetű bullájával) hagyta jóvá 1978-ban. Magyarországon a rendszerváltás után, 1992-ben jelent meg a regula Rómában is jóváhagyott magyar fordítása, mely friss lendületet hozott: az addig titokban működő közösségek erre alapozva, immár hivatalosan is adminisztrálva keltették életre a mai világi rendet. (Azokat a világi testvéreinket nevezzük III. rendieknek, akik annak idején a régi regulára tettek fogadalmat és napjainkban is azt élik.)

Jelenlétünk Magyarországon

Közösségünk rend, vagyis az Egyház intézményes szervezetébe beépülve, regula alapján működik. Saját szervezeti felépítése és szabályzata van. Közösségeink világszerte megtalálhatók (összesen mintegy 420 000 testvérünk él az öt földrészen), Magyarországon jelenleg körülbelül 400 testvérünk és nővérünk él, 35 alapközösségben.
Ferences életünk legelemibb és közvetlenül megtapasztalható forrása és helyszíne a helyi testvéri közösség, melynek életéért mindannyian felelősséggel tartozunk. A közösség életének irányítását – három évenkénti választással – egy öttagú tanácsra bízzuk.
Több (általában legalább öt) helyi testvéri közösség életét Regionális Tanács hangolja össze és segíti kapcsolódni más régiókhoz. Az országban jelen lévő közösségek életének egységes szolgálatát az Országos Tanács látja el. Az országos közösségek összességét a Nemzetközi Tanács hangolja össze a Nemzetközi Elnökség vezetésével.
A különböző szintű tanácsoknak – a választott tisztségviselőkön kívül – tagjai a felelős vezetők által küldött ferences szerzetesek (vagy ferences nővérek), lelki segítők is.

Életre szóló elköteleződés

A Ferences Világi Rend minden olyan hívő előtt nyitott, aki nem kötelezte el magát véglegesen más szerzetesi intézményben, vagy a megszentelt élet egy másik intézményében. Így világi emberek és egyházmegyés papok egyaránt lehetnek tagjai.
A rendbe való belépés az ismerkedéssel kezdődik, ezt követheti a rendbe való befogadás, majd a – legalább egy éves időtartamú – kezdeti képzés (újoncképzés vagy noviciátus). A jelölt szándékának és a helyi közösség tanácsának egybehangzó véleménye esetén a kezdeti képzést egy évre szóló, majd végleges fogadalom (az evangéliumi életre tett, életre szóló ígéret) követheti. Az egyéves fogadalom a szándékukban bizonytalan testvérek számára legfeljebb kétszer ismételhető.
Az elköteleződés ezen az úton természetszerűleg végleges.
Ugyanígy meg nem szűnő feladatot és felelősséget jelent a testvérek folyamatos képzése, önképzése is.

Nap mint nap Krisztussal

Közösségünk tagjai különböző életállapotú, többnyire a civil társadalomban élő és dolgozó emberek. Hétköznapi életünk lényegében ugyanolyan, mint bármely, hitét komolyan vevő keresztény hívőé.
Hitünk megélésének közösségi dimenziója pótolhatatlan ferences hivatásunkban. Ezt azonban nem zárt közösségekben, hanem a közösségi életet táplálva és abból merítve, az élet-diktálta mindennapi feladatokhoz, lehetőségekhez, kapcsolatokhoz való viszonyunkban igyekszünk elevenné tenni.
Arra törekszünk minden nap, hogy felfedezzük a Szentírásban, az Egyházban és a liturgikus cselekményekben élő és cselekvő Krisztus személyét. Hálaadásunk forrása és csúcsa a Szentmise-áldozat, de örömmel élünk a találkozás lehetőségével a szentségimádásban is.
Fogadalommal kötelezzük el magunkat az Egyházban, melynek a keresztség révén lettünk élő tagjai. Szent Ferenctől indíttatva és vele együtt az Egyház újjáépítésére kaptunk meghívást. Ezért egységben élünk a pápával, a püspökökkel és a papokkal „a bizalom szellemétől áthatott olyan dialógusban, amely nyitva áll apostoli kezdeményezésekre” (Reg 6.)

(részletek A Ferences Család közösségei Magyarországon c. kötetből, Budapest 2008)