JACOPONE DA TODI I. r. (1238-1306)

Todiban a Benedettik nemes családjából származott. Bolognában jogot tanult s ügyvéd lett Todiban. Megnõsült, de világias életet élt; vallásos felesége hiába próbálta komolyabb életfelfogásra rávenni. 1268-ban mindketten részt vettek Todiban a lovagi játékokon, amikor az emelvény, ahol voltak, nagy robajjal ösz-szedõlt s maga alá temette Jacopone feleségét. A szenátor odasietett, kiemelte a romok alól haldokló hitvesét. Amikor kibontotta felsõ ruháját, felesége testén vezeklõ szõringet talált. „Mi ez”? - kérdezte. „Ezt teérted viseltem” - volt a válasz. Jacopone mélyen megrendült, ekkor kezdett Istenhez térni. Belépett Szent Fe-renc III. rendjébe, s szegényen, „Krisztus bolondjaként” akart élni. Új életmódja miatt sokan gúnyolták. Tíz év múlva felvételét kérte az I. rendbe. Elõször eluta-sították. Azt hitték, tréfál. Ekkor költeményt írt a világ hiúságáról, s ezzel a költe-ménnyel újból jelentkezett. Most már fölvették. Szent Ferenc rendje vele egy nagyszerû költõvel gyarapodott. A papi méltóságot alázattal elhárította magától. Késõbb a spirituálisok befolyása alá került. 1297-ben Róma közelében s palestrinai kolostorban aláírt egy nyilatkozatot, mely VIII. Bonifác pápa letétel-ét s megválasztása érvénytelenségét tartalmazta. Emiatt a pápa õt kiközösítet-te, s börtönbe vetette. Öt év múlva szabadult. Az új pápa, XI. Benedek felol-dotta a kiközösítés alól is. Utolsó éveit a Perugia és Todi közötti kis kolostorban (Collazone) töltötte, sorsával megbékélten. Kívánsága szerint barátja, Boldog Alvernai János részesítette végsõ szentségekben; az õ karjai közt halt meg 1306. dec. 25-én, éppen akkor, amikor a szomszédos templomban a pap az éjféli misén a Gloria in excelsis-t intonálta. Sok költemény írt, ezek között a legismertebbek az ún. Laudák, melyek a léleknek Istenhez emelkedésérõl és a szeretetrõl szólnak. Több mint 300 lauda maradt meg. Latinnyelvû mûvei közt a leghíresebb a Stabat mater, melyet az Egyház liturgiájába is fölvett, s ezzel - egyesek szerint - a költõnek is biztosítot-ta a halhatatlanságot. Todiban a San Fortunato templomban temették el. Szü-lõvárosában püspöki jóváhagyással boldogként tisztelik. 1596-ban Angelo Cesi püspök a költõ sírjára (a templomban) ezt a föliratot tétette: „Boldog Jacopone Benedetti da Todi kisebb testvér földi maradványai, aki Krisztus szerelméért esztelenné lett, új mûvészetével becsapta a világot és elragadta a mennyet.” Ügyében a boldoggá avatási eljárás 1869-ben megkezdõdött, de aztán el-akadt.

Imádság:
Istenünk, te Jacopone testvért a világi életbõl a szerzetesi életre hívtad s a Szûzanya iránti tisztelettel kitûntetted. Példájára add, hogy téged mindennél jobban keressünk, s e világban az új ember vonásait viseljük. Krisztus, a mi Urunk által.

   

Statisztika

Cikkmegtekintések találatai
352012
   

Jelenleg a honlapon

Oldalainkat 9 vendég és 0 tag böngészi