CHMIELOWSKI SZENT ALBERT testvér, III. r. (1869-1916)

Adam Chmielowski Krakkóhoz közel, Igolomiában született. Petersburgban, Varsóban mérnökké képezi magát. 18 évesen részt vesz a cári uralom elleni el-lenállási mozgalomban; futárként megsebesül, egyik lábát leamputálják. Ba-rátai Párizsba szöktetik, ahol mûlábat kap s a festõmûvészetnek él: evégett egy ideig Münchenben a Festészeti Akadémiára jár. Elismert festõmûvészként tér vissza hazájába, Varsóba, ahol bohém festõ módjára él. De vallását gyakorol-ja. Vallásos témájú festményei feltûnést keltenek. Még nagyobb a meglepetés, amikor 35 évesen, 1880-ban belép a jezsuita rendbe. Megkezdi a 30 napos lel-kigyakorlatot, azonban olyan aggályok, kétségek támadják meg, hogy búsko-mor lesz, elküldik a rendbõl, sõt ideggyógyintézetbe kerül. Lelki egészségét fa-lujában a családi körben kezdi visszanyerni. Bölcs tanácsaival jó hatást tesz rá a falu plébánosa. Majd megismerkedik a ferences III. renddel s annak tagja lesz. Ekkor kapja az Albert testvér nevet: életében és halála után is ezen a né-ven emlegetik. Ezután Krakkóban mûtermet bérel s tovább fest. Egyszer találkozik egy koldussal, aki alamizsnáért kezét nyújtja feléje. Arcá-ban a megalázott Krisztus arcát fedezi fel. Ez az élmény döntõ jelentõségû lesz számára: ettõl kezdve a szegények felé fordul, hogy bennük Krisztust szolgál-ja. Vállalja a hajléktalanok sorsát, közéjük megy, hogy segítsen rajtuk és hogy közel segítse õket Istenhez. Órákat tölt a tabernákulum elõtt. Ajánlják neki, le-gyen szerzetes, de õ azt feleli: Mit tennének nélkülem koldusaim? Egy szép na-pon megjelenik földszínû csuhában nagy pártfogójánál, Dunajewski krakkói érseknél, s leteszi kezébe a hármas fogadalmat (1887). A következõ évben megalapítja a Szegények Szolgái kongregációt, majd négy év múlva a Szegé-nyek Szolgálói nõi kongregációt (mindkettõ Szent Ferenc Regulája alapján áll), hogy mûvét, a szegények szolgálatát kiterjessze és idõtállóvá tegye. A szegé-nyek szolgáinak erõforrása áz imaélet s mindenekelõtt Isten szeretete. Mene-dékhelyeket is hoztak létre Dél-Lengyelország szinte minden városában. Tevé-kenységük által sok munkanélküli talált munkára, elmagányosodottak illeszkedtek be a társadalomba. Albert testvért nemcsak hazájában, hanem azon kívül is mint „második Szent Ferencet” emlegetik. A koldusok barátja gyomorrákban szenvedett és valósággal éhenhalt - mint egy igazi koldus. 1916. dec. 25-én, legkedvesebb ünnepén szólította magához az Úr. II. János Pál avatta szentté 1989-ben. Sírja Krakkóban a sarútlan kármeliták templo-mában zarándokhely. Halálos ágyán sírva álltak körülötte övéi. „Elég a könnyekbõl! - szólt rájuk. Parancsolom, hogy fogadjátok el Isten akaratát és adjatok mindenért hálát. Hálát kell adni a betegségért és a halálért is. Akármit is küld Isten, mindent meg kell köszönni, mert minden kegyelem.” Engedelmes fiai halálos ágyánál a Te Deumot énekelték, hangjukat az ünnepi (karácsonyi) harangok zengése kapta szárnyra.

Imádság:
Istenünk, te Szent Albertet a szegények iránti nagy szeretetre indítottad s gondozásukra férfi és nõi kongregáció alapítását tetted lehetõvé. Add, hogy példájára és közbenjárására megerõsödjünk az irántad és felebarátaink iránti szeretetben. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

   

Statisztika

Cikkmegtekintések találatai
352006
   

Jelenleg a honlapon

Oldalainkat 3 vendég és 0 tag böngészi