A magyarországi Ferences Világi Rend káptalanja 2020. július 23-25. Esztergom
A találkozó mottója:
„Hivatásuk arra szólítja fel őket, hogy minden jóakaratú emberrel együttműködve egy még inkább testvéri és evangéliumi világot építsenek, hogy eljöjjön Isten országa”.
A káptalanon tükröződött az a régóta várt öröm, hogy milyen jó találkozni, együtt lenni a testvéreknek. Ez igazi képe a ferences közösségnek. – Aztán áthatotta a béke és biztonságérzet, hogy minden a helyén van. Ez köszönhető legfőképpen miniszterünknek, Kerekes Lacinak, aki nagyon alapos felkészüléssel, minden területnek gazdát keresett és talált, s az ő gondos szeretetük is benne volt a kivitelezésben.
– Jó volt Székely püspök úrral együtt lenni, s az ő tekintetével magunkra nézni, milyennek lát minket az egyház, s mit vár tőlünk. – Minden akadályt legyőzve, erdélyi testvéreink is megszólalhattak, aktív résztvevői és segítői lehettek a mi útkeresésünknek. – A helyi házfőnök, Kapisztrán atya és provinciális atyánk szentmiséi kifejezték, hogy valóban egy családhoz tartozunk, így tekinthetünk egymásra. – Az iskola és a kollégium vezetői és dolgozói pedig mindent megtettek, hogy otthon érezzük magunkat.
Biztos vagyok benne, hogy velünk volt a Szentlélek, rengeteg ajándékot, indítást kaptunk tőle. Már csak rajtunk múlik, mit őrzünk meg, valósítunk meg belőle. Előttünk a jövő, sokféle kihívással, hiszen “Istennek minden lehetséges!” Tőlünk a bizalmat és az elfogadást várja.
Tihamér testvér
Előadóink, akik lelki táplálékkal gazdagítottak minket:
Szeretettel gratulálunk és kérjük az Úr áldását Varga Anna testvérünkre, aki idén a „Krisztus Irgalmas Szeretetéért” díjat vehette át.
A róla írt felterjesztés így hangzott: Varga Anna régóta példamutatóan és önzetlenül végzi a szeretet szolgálat gyakorlását az idősotthonban, ahol él. Három idős súlyos beteget a haláláig gondozott. Több alkalommal jelölve lett erre a díjra, melyet nagyon megérdemelne, mert szükségünk van olyan példaképekre mint ő.
Anna kalandos életútja során mindig igyekezett segíteni a rászorulókon. Önzetlenségének számtalan tanújelét adta a dél-afrikai szegények szolgálata során. Később Angliában támogatta a rászorulókat. Hazatérve Magyaror- szágra Zircen egy idősotthonban lakik, azért, hogy minél több rászorulton tudjon segíteni. Kisegítő áldoztató lett az idős lelkigondozó mellett. Kórházi látogatást végzett, – illetve végez a mai napig is – ágyhoz kötöttekkel, mozgáskorlátozottakkal naponta imádkozik. “Sokszor voltam jelen a halál beálltának pillanataiban.” – írja. “Ez felemelő érzés, ott lehetek a haldokló kezét fogva, bíztatva őt a jóságos Isten irgalmasságáról. A családtagokat is támogatom veszteségük szomorúságában.” Önkéntesként, ferences szeretettel és derűvel végzi: a betegápolást. Mindig volt egy vagy két betege, akikkel foglalkozott, szenvedéstől megviselt testüket forgatta, gondozta, hiszen a nővéreknek nem jut elég idejük a személyes odafigyelésre. Az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit gyakorolja a szó legnemesebb értelmében. Tudjuk, hogy ilyenkor a szelíd szó, a vigasztaló beszélgetés, a meghallgatás és főként a szentáldozás, melyet szintén Anna nyújtott – mindennél többet ér. Anyagiakkal bőkezűen támogatja a rászorultakat. A világi rendi gyűjtéseknél az egyik legbőkezűbb adakozó, holott nem tartozik a jómódúak közzé.
Igyekszik bőkezűen szétosztani amije van. Anna ugyan nem tartozik a mi közösségünkhöz, de áldozatkész szeretetszolgálatáról sokat hallottunk és példaként áll előttünk. Nagyon kiérdemelte már ezt a díjat. Többször jelölték már erre a díjra. Addig köszönjük meg áldozatkész szeretetszolgálatát amíg nem késő.
Esztergom fénye
A ferences szellemiség egyik központja számomra Esztergom! A magyarországi ferences világi rend újraindulása is talán itt kapott szárnyra. Sokszor találkoztunk már itt, s számomra mindig a fényt jelenti! Mondták korszerűtlennek és korszerűnek is világi rendünket. Egy biztos, hogy a követői több száz éve nem tévesztették el az irányt, annak ellenére, hogy jöttek jobb és baloldali szellemi irányzatok. A követői eligazodtak az élet nehézségeiben, forgatagában, sőt még boldognak is mondták magukat. „Szent Ferenc rátalált erre az útra. Hatékonyságát mutatja, hogy 800 év óta élete mennyi követőre talált, példája az egyház számára mennyi gyümölcsöt termett, s terem ma is. – Nem kell elrejtőznünk a kihívások elől, nem kell félnünk a harctól, amely az életért folyik. Hiszen, ahogyan az élet Ura Szent Ferencet is győzelmessé tette, s boldoggá a legteljesebb értelemben, úgy mindazokkal megteszi, akik hittel ráhagyatkoznak, s vállalják az érte, benne való életet.” – hallottuk Papp Tihamér atya buzdítását. Kitüntetett ünnep volt az idei, 2020-as káptalanunk is. Mindannyian várakozással tekintettünk a találkozások elé. Vártuk a Felvidéki és az erdélyi testvéreinkkel való találkozást is, de el kellett fogadnunk, hogy Erdélyből nem jöhettek. Nagy kincs volt meghallgatni, magamba szívni Penu Szilárd és Urbán Erik atya elmélkedéseit. Az előadások, beszélgetések, szentmisék, zsolozsma és a kötetlen együttlétek erősítettek, hogy ezen az úton járni szép hivatás, még akkor is, ha időnként nehéznek érzem. Ha követjük a ferences lelkiséget keresztény hivatásunk kibontakoztatásának egyik módját, talán mi is boldogabbak leszünk és egy kicsit szebb lesz körülöttünk a világ. Úgy éreztem, hogy a testvéri szeretet lángja egyesítette az esztergomi gimnáziumban a világi rendi testvéreket, bárhol élünk is a mindennapokban. Sokan voltak, akik először jöttek a káptalanunkon, de megérezték a testvériség ajándékát. Akár a Székely János püspök atya által említett 5 pont feldolgozásában, akár a személyes beszélgetésben, akár a liturgián keresztül. Lehet, hogy ez a fény néha halványnak, remegősnek tűnik, mert reszkető, öreg kezek tartják. Az is lehet, hogy kicsit, ingadozik és ki van téve a különböző „széljárásoknak”, de azért fény! Világosságot, meleget áraszt maga körül, segítve másokat is ezen az úton.
Úgy legyen!
„Jó volt nagyon Veletek lenni! Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek, hogy együtt lehettünk. Nagyon remélem, hogy mindenki gond nélkül hazaért!
Áldjon meg mindannyiótokat az Úr, oltalmazzon minden rossztól és vezessen el az örök életre!”
„Hálával és nagy örömmel köszönöm meg nektek a Káptalanon kapott élményeket. Mi tegnap itthon nem is tudtunk másról beszélgetni. 🙂 Nagyon jó volt nézegetni a képeket, bár kiderült belőlük, hogy komolyan fogyókúráznom kell. 🙂 Külön köszönet az előadások videó anyagáért, hogy ilyen gyorsan elérhetők lettek mindannyiunk számára.”
„2016-ban voltam utoljára káptalanon. Magdival, feleségemmel együtt pedig még soha, ez eleve nagy élmény volt ebben az évben. A legátütőbb benyomásom az volt, hogy mennyire szükség van személyes találkozásokra, egymás megismerésére, hogy a közösség valóságosan létrejöjjön, megújuljon köztünk! Nagyon jól éreztük magunkat! Jó volt látni, mennyi fiatal és számunkra új arc van jelen. Isten gondoskodik testvérekről! Jó volt a békességes, befogadó légkör, a derű. Bár kitűnt az is, ha vitás kérdésről van szó, azonnal szenvedélyes kamaszokká válunk… de talán ez se baj. Nagyon jó volt a levezetés, a moderálás, Zsolt és közössége napját külön is kiemelném. Köszönjük a sok szervező munkát.
Sajnálom, hogy mi nehezen nyitottunk, barátkoztunk. A pénteki „oldott” este is úgy indult, hogy gondosan közösségenként ültünk le… aztán a bátrak áttörték ezt, Istennek hála, így megismerkedtünk a veszprémi testvérekkel. Étkezések alatt máskor is lehetett volna vándorolni, nem mindig ugyanoda tottyanni. No, majd legközelebb. Sajnálom, hogy Feri Babits-előadását elblicceltem, nagyon nagy volt a kísértés egy délutáni pihenésre. Az utolsó percekre értem oda, épp hogy halljam: de kár volt kihagyni… Nagy ajándék volt minden szentmise, a liturgia egyszerűsége, békéje, a jelenlét csodája, a jó homíliák, az ének. Az előadások is jók voltak és jót tettek, megmozgatták a lelkem és az agyam is. Nyilván mindenki ugyanazt a témát kapta, ez abban megnyilvánult, hogy mindenki Ádám-Évánál kezdte. Lehet, hogy szerencsés lett volna darabolni a Regula 14. pontot, mint témát… de így legalább megjegyeztem, hogy is szól a nevezett pont. Valamit minden előadásból csipegettünk, és köszönjük, hogy visszahallgathatók, nézhetők! Jó volt az is, hogy vitás és rendezetlen kérdéseket a helyi közösségünk életében percek alatt elintézhettünk, személyesen megbeszélve. Isten áldjon Titeket, testvérek, Krisztus feltámadt! Köszönjük a szervezést, a lehetőséget, mindenki fáradozását. „Legyetek szentek, ahogy mennyei Atyátok szent!”
„Először vettem részt a káptalanon, és nagyon jó volt együtt lenni, és személyesen is megismerkedni azokkal, akikkel már kapcsolatba kerültem virtuálisan. Ha néhány szóban kellene megfogalmaznom, hogy új erőt kaptam a feladataimhoz a világi rendben.”
Saját részről most voltam először káptalanon, és alig valakit ismertem, mégis magával ragadott az a szeretet amit válogatás nélkül kaptam, és az az érzés, hogy testvérek vagyunk, egy rend tagjai, összetartozunk. Megható volt úgy zsolozsmázni századmagammal, hogy MINDENKIN látszott, szívvel lélekkel énekel, imádkozik, ismeri, rendszeresen gyakorolja és sajátjának vallja ezt az imamódot, pedig a világban él. Bennem az összetartozás érzését erősítették a közösen énekelve imádkozott zsolozsmák.
„A Káptalan legnagyobb ajándékai mindig a testvéri találkozások számomra. Nehéz kifejeznem úgy, hogy valóban lássátok, ami ezzel kapcsolatban a szívemben van. A nagy ferences közösségben valódi testvérekre, barátokra leltem. A másik ajándék, hogy az evangéliumi életre való vágyakozás és igyekezet is közös. Ez életünk középpontja, forrása, értelme. Nagy vigasztalást találok abban is, hogy ezt együtt keressük. Vigasztalás és erő. Hálás vagyok értetek.”
„Olvastam egy cikket, annak egy részlete en- gem kifejez:
Sokszor a bántalmazó helyett az áldozat szégyelli magát azért, ami vele tettek.
Szembe tudnék-e azokkal a negatív érzéseimmel nézni, amelyeket az a személy iránt érzek, aki megszégyenített? A jóvátétel lehetőségét fel tudnám-e neki kínálni? És ha ő nem akar ezzel élni, akkor mástól el tudnám-e fogadni a szeretetet? A szégyen fel nem oldásából megbélyegzés származhat. Tudnám-e azt képviselni, hogy megérdemlem az együttérzést? Magam előtt pedig a büszkeséget is?”
„Először több oda- figyeléssel, szívvel- lélekkel fogok imád- kozni, hogy egyre közelebb kerüljek az Úrhoz. Próbálom megnyitni a lelki- ismeretemet a Szent- lélek számára, és meghallani az ő hangját ahogyan ezt Szent Ferenc atyánk is tette.
Szeretnék megújulni Ő általa, hogy megtaláljam a helyes utat a jövőben.
Hitelesebben élem az Evangéliumot, hiszen ezzel tehetem boldogabbá a környezetemet, közösségemet! Megpróbálom megmutatni másoknak is, hogy ez örömmel és boldogsággal tölt el engem! Bátorítom erre az útra az ismerőseimet, tágabb környezetemet és barátaimat is.”
„Sok ajándékot és megerősítést kaptam. Az egyik nagy ajándék újra és újra felismerni és érezni, hogy mennyire jó ferencesnek lenni és hogy mennyire jó együtt lenni. Akár szavak nélkül is. Sokszor volt a szívemben a zsoltáros 133. éneke: “… mily szép és gyönyörűséges, ha egyetértésben élnek a testvérek.”
A káptalan előadásainak videofelvételei az alábbi linkre kattintva bármikor visszanézhetők:
A Magyar Katolikus Rádió is tudósított a káptalanról. Ezek a riportok az alábbi linkekre kattintva ismét meghallgathatók:
https://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/1/527596
https://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/1/527763
https://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/1/527893
PAX ET BONUM!
Összeállította: Bognár Adrienn