A Szeráfi Rend három ágának: a Kisebb Testvérek, a Klarisszák Rendjének és a III. Rendnek (Világi Rend) alapítója, atyja.

Assisi város szülötte. Apja Pietro Bernardone posztókereskedo, anyja Pika asszony. Ifjúkorában világias életet élt. Megtérése után Krisztust akarta követni, különösen a szegénységben. Emiatt apjával konfliktusba került, aki őt ki is tagadta. Ferenc a ruháit is visszaadta atyjának. Tizenkét első követőjével kérte III. Ince pápától alakuló rendje jóváhagyását; a pápa ezt szóbelileg meg is tette (1209). Az Egyház megújítására kapott felhívást a San Damiano-i feszület előtt: „Menj, Ferenc, építsd újjá egyházamat, mely omladozik”. Mindig vidám, tisztelt minden élő és élettelen teremtményt, „mert azok jelentést hordoznak a fölséges Istenről”.

Szeráfi a jelzője, mert „lelkét a szeráfi szeretet tüze hatalmas erővel emésztette”. Nagy hatással volt korára és az utókorra: a szentek sokaságát, művészeket, költőket és írókat ihletett meg példája. Feltárta előttük a jászolban fekvő betlehemi Kisdednek és a szenvedő Istenembernek irántunk való végtelen szeretetét.

Halála előtt két évvel Alverna hegyén részesült az Úr szent sebhelyei viselésének kegyelmében. Assisiben, az Angyalos Boldogasszony (Porciunkula) templomocskánál fejezte be életét 1226. okt. 3-án. IX. Gergely pápa, aki őt ismerte, tisztelte, 1228-ban avatta szentté. Sírja Assisiben, a róla elnevezett bazilika altemplomában nagy tiszteletnek örvend. Szent Ferenc „sienai” végrendelete: