Hála és köszönet Istennek, a szerzőknek, és minden segítőnek, hogy ez a könyv elkészült, megjelent, kezembe került, táplált engem, és bizonyára sok más testvéremet is…

Gyönyörűségemre volt a „Memoriale Propositi” 800 éves évfordulójára készült könyv: „A Ferences Világi Rend a Kárpát medencében- a hangnem, a stílus, az alázat. Már a borítólap is beszédes: A Kárpát-medence térképe; a Ferenc által aláírásként is gyakran használt tau, a bűnbánat és az üdvösség szimbóluma; a két egymást keresztező kéz Krisztusé és Szent Ferenccé, megjelölve a sebhelyekkel. A borítólap alján: „1221-2021: 800 éves a Memoriale Propositi”.

Mi is az a „Memoriale Propositi”? A könyv bevezetőjéből, illetve Kauser Tibor OFS II. fejezetben található írásából megtudhatjuk, hogy egy jogi formában megfogalmazott életszabály gyűjtemény, melyet III. Honoriusz pápa bocsájtott ki. Pár évvel később Ferenc a benne találtakat a „Levél a hívőkhöz” két változatában biblikus mélységekkel tálalja. Ezekre épített az 1289-ben IV. Miklós pápa által jóváhagyott Regulánk.

III. Kelemen pápa eligazít a regulák erdejében: „Valójában csak egy hit van, s ennél fogva csak egy alapvető Regula létezik az üdvösség érdekében, a regulák Regulája, amiből az összes többi regula fakad, mint patak a forrásból. Ez a regulák Regulája a szent Evangélium”.

Fülöp Éva Mária OFS „A Ferences Harmadik, / Világi Rend Magyarországon” című történeti áttekintése felöleli a ferencesek hazánkba való letelepedésétől kezdve, a tatárjárás és a török hódítás korszakán át, az első világháború éveit, illetve a Trianon utáni időszakot. Kitér a szerzetesrendek 1950-ben történő feloszlatásának és az azt követő illegális éveknek az eseményeire is. Az1989-es rendszerváltáshoz érve, amikor is újra indulhatott a világi rend, így ír: „Isten kegyelméből négy évtized után, a szorító béklyó lehulltával, 1990-ben hazánkban is létrejöhetett az első országos Ferences Világi Rendi találkozó Esztergomban.” 1992 augusztusában az Országos Káptalannal a FVR Ideiglenes Tanács befejezte működését, és a küldöttek megválasztották az első FVR Országos Tanácsot, melynek minisztere Németh Béla, miniszter helyettese Kerekes László testvérek lettek.

Prokopp Mária OFS testvérünk Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletéről ír, lelkiségét a műalkotásokon keresztül bemutatva.

A III. fejezet a FVR rendszerváltás utáni működését tekinti át. Az Országos Tanács akkor aktuális vezetői vallanak -személyes hangnemben, alázattal-, a miniszterségük idején történtekről.

Németh Bála miniszterségének (1990-1998;2007-2010) első éveiben megkezdődhetett a FVR magyarországi közösségének újjászerveződése, a II. Vatikáni Zsinat szellemében megújított 1978-as Regula alapján. Az egyik fontos feladat volt, megismertetni, hogy a Harmadik Rend és a Világi Rend névváltoztatás mögött milyen tartalom rejtőzik.

Kauser Tibor miniszter generális „Mit jelent a Ferences Világi Rend Nemzetközi Testvéri Közösségébe tartozni?” kérdéskörben szól arról, hogy a FVR nemzetközi testvéri közössége jelenleg 120 országban van jelen, mintegy 200.000 testvért számlálva. A Nemzetközi Tanács Elnöksége 1995-ben hivatalosan elismerte a hazánkban 1990-ben megújult Ferences Világi Rendet, országos testvéri közösségként. Ezzel a Nemzetközi Testvéri Közösség szerves tagjává váltunk.

A IV. fejezet harmadik írásában Kacsó András a KFMA elnöke számol be a FVR kárpátaljai alapítványairól. Visszatekintését az 1989-ben történtekkel kezdi, amikor öt magyarországi pap, közülük három ferences is (Zatykó László, Majnek Antal, Radics Dávid) kitelepült Ukrajnába a katolikus magyarok szolgálatára. Támogatásukra két FVR tag alapítványokat hozott létre. Tálas Mária 1991-ben a Kárpátaljai Ferences Missziós Alapítványt (KFMA), majd öt évvel később Majnek Antal püspök atya felkérésére Magyari Erzsébet a Kárpátalja Hitéletéért Alapítványt (KHA). A KFMA számára az alapító elsősorban a magyar nemzetiségű szegények és elesettek támogatását írta elő. A KHA célja pedig a mindenkori munkácsi püspök fennhatósága alá tartozó –magyar nyelvű oktatással, neveléssel, kultúrával, műemlékvédelemmel és szociális segítéssel foglalkozó- intézmények támogatása volt. Szó van a beszámolóban az alapítványok működésének kihívásairól, a tiszai árvizek alatti drámai segítségnyújtásról, az ingyenkonyhák működtetéséről, élelmiszer támogatásról, s az Egészségügyi Alap létrehozásáról, vagyis az éhes, nyomorgó, beteg emberek szolgálatáról.

Köszönet a –nem mindennapi történetekkel is átszőtt- visszaemlékezésért, mely egyszerre volt számomra szívszorító, ugyanakkor felemelő, erőt adó is.

A IV. fejezet utolsó négy összeállítása a határon túli magyar nyelvű ferences világi rendi közösségekről szól: történelmi előzményekről, a közösségek alakulásáról, jövőbeli kilátásokról stb.

Az V. fejezet írásai igazi lelki csemegék: Berhidai Piusz OFM „A világi ferences hivatás” címmel; Urbán Erik OFM „Úton lenni” írása; Penu Tibor Szilárd OFS gondolatai „Ferences identitásunk változó időkben- jámbor gyülekezetből, hogyan vállhatunk élő közösséggé?” témában; valamint Pauerné Csaba Judit OFS összegzése, „Impressziók a Memoriale Propositi kibocsátása 800. esztendejében világjárvány idején”.

Berhidai Piusz atya kiemeli, hogy egy hivatás forrása a Szentlélek. Egységben az Úr Jézussal ki-ki bár egyéni utakat jár be, egy közösséget épít, a FVR-t.

Megszívlelendő, amit Urbán Erik atya írásában olvasunk: „Úton lenni, nem megrekedni, és megtenni, amit a Jóisten ránk bízott… . Nem könnyű, sőt fáradtságos, de ha megtesszük, megkapjuk a lelki békét és a lelki örömöt.” Úton lenni világi rendiként a Regula szerint azt is jelenti, hogy hozzájárulunk egy „testvéribb és evangéliumibb” világ születéséhez. Jelen kell lennünk, mint ferencesek a társadalomban, szolgáló szeretettel, az állandó megtérés szellemében: „Legyetek bátrak kilépni, legyen közös tevékenységetek a társadalomban, s így fogjátok megmutatni, és nem utolsó sorban megköszönni, visszaadni a jót, ami a Jóistentől származik.”

A könyv Pauerné Csaba Judit OFS gyönyörű tanúságtételével zárul. „Ha engem Isten bármivel megajándékoz, nem tarthatom meg magamnak. Az én ajándékom a testvéreim ajándékai is. És hogyan tudjuk tovább adni? Egyszerűen úgy, hogy szeretetből élünk, tegyünk mindent szeretetből, és viseljünk mindent szeretetből.” Így oszthatom meg az újjászületés, a hála örömét.

Fábián-Nagy Jenőné Zsuzsa OFS

Scroll to Top