MONTEGALLOI BOLDOG MÁRK (1427-1497)

Elokelo szüloktol származott. Iskoláit Perugiában* és Bolognában* végez-te s orvos lett. Apja kívánságára megnosült, de pár év múlva szülei elhaláloz-ván feleségével kölcsönös megegyezéssel mindketten szerzetesek lettek: fele-sége belépett az ascoli klarisszákhoz, o pedig Fabrianoban a ferencesekhez.

Az önmegtagadásban, imában, felebaráti szeretetben a lelkek üdvéért kifejtett buzgóságával társai elott példakép lett. Pappá szentelve egyik rendház fonöke lett. Egy alkalommal imába merülve a Szuzanya felszólítását hallotta: „Márk testvér, menj és prédikáld az embereknek a szeretetet!” Ettol kezdve 40 éven át mint népmisszionárius bejárta elobb Marche tartományt, majd Itália nagy részét, s hirdette a legfobb parancsot, a szeretetet.
Ebben a korban, a reneszánsz korában különösen sok volt a bun – egy-háziak részérol is – a szeretet ellen. A szegény nép kiuzsorázása ellensúlyozá-sára Vicenzában* és utána több helyen népbankokat (Montes Pietatis) alapí-tott, mint azt más kortárs ferences igehirdetok (Feltrei B. Bernardin) tették. A pártviszályoktól szétzilált városokban hirdette a békét, a megbocsátást és az anyagiasságon való felülemelkedést. Camerinoban a pestises betegek között mint orvos is tevékenykedett, de bunbánatra is felhívta a népet, hogy a bunö-kért vezekeljenek és kiesdjék a vész megszunését. 1497-ben az észak-olaszor-szági Vicenzában 70. évében érte utol a halál. Haldokolva Krisztus kínszenve-désérol olvastatott fel. Mikor azt olvasták: „Lehajtván fejét kiadá lelkét”, o is befejezte életét. XVI. Gergely pápa hagyta jóvá tiszteletét. „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs ben-nem, csak zengo érc vagyok vagy pengo cimbalom.” (1 Kor 13)

Imádság:
Istenünk, te arra indítottad Boldog Márkot, hogy hirdesse az Isten és a fele-barát iránti szeretetet. Add, hogy a szeretet cselekedetei által az örök életet ki-érdemeljük. A mi urunk Jézus Krisztus által.

Honlapunk cookie-kat használ. A böngészés folytatásával hozzájárul azok használatához