„Áldjátok tűz és forróság az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké” (Dán 3, 23)

Ahogy Dániel próféta könyvében a három ifjú a tüzes kemencében, úgy éreztük mi is magunkat a káptalani három nap égető hőségében. Mert – az ifjakhoz hasonlóan – ahogy körülvett bennünket a forróság kívülről, úgy forrósította és izzította szívünket az Úr Jézus és Szent Ferenc belülről, a káptalanon elhangzott gondolatokkal, elmélkedésekkel és a testvéri szeretet közénk hozott erejével, fölgyullasztva lelkünkben Isten magasztalását. Forróság volt kívül, forróság lett belül.

Az alábbiakban ebből a forróságból, ebből az izzásból szeretnénk egy-egy erőteljesebb pillanatot bemutatni, hogy mint egy gyönyörű színes kép, táruljon elénk ennek a káptalannak, ennek a testvéri együttlétnek íze, színe, illata, ereje, de legfőképpen a világi ferences karizma helye, szerepe a mai világban. E mozaikokból árassza ránk fényességes, éltető sugarát Ferenc atyánk lelke.

Dina Shabalina OFS, a Ferences Világi Rend Nemzetközi Tanácsának elnökségi tagja Ferenc pápának a Ferences Világi Rend Nemzetközi választó káptalanján elhangzott beszédéből a következőket hozta el nekünk.
Mi teszi különössé a világi ferencesek hivatását, miért vagyunk más Isten többi emberéhez képest? Ez három sajátos vonás, a szentség, az identitás és a testvéri élet.
A szentség. A szív megtérése, a bűnbánat mindenek fölötti valósága, hogy az Úr akaratát teljesíthessük. Ezt Szent Ferenc inspirációinak felismerésében valósíthatjuk meg. Ezek az „iránymutatások” a Regulában és az Általános Konstitúcióban találhatók meg. Ezek nem száraz iratok, evangéliumi jellegük van, hiszen Jézus és az ő örömhíre áll hivatásunk középpontjában. Oly módon kell élnünk, hogy az emberek a mi cselekedeteinkben, a mi szemünkben Jézus Krisztust lássák. „Ahogy Ferenc Krisztus tükre volt, úgy nektek is Krisztus tükrének kell lennetek. Arra sürgetlek benneteket, hogy öleljétek át az evangéliumot (ahogy Krisztust) és az alakítsa életeteket.” – mondta a Szentatya.
Az identitás. A laikus lét szentsége – szekulárisak, azaz világban élők, világiak vagyunk. A világ az a hely, ahol a mi hivatásunk beteljesedik, ahol tanúskodunk Isten jelenlétéről életünk és szavaink révén is. „Jézust ne csak ott hirdessük, ahol „komfortosak” vagyunk, menjünk el a lét peremére a mindennapjainkban és ott adjuk hírül az evangéliumot. Ne feledjétek a szegényeket, akik maguk Krisztus teste, arra vagytok elhívva, hogy számukra hirdessétek a jó hírt. Ők nem csak az anyagi szegények, hanem azon szegények is, akik nem ismerik Krisztus szeretetét. Akik rossz eszmék és elméletek áldozataivá váltak. Akik szegénységtől, üldöztetéstől szenvednek … és folytatható a sor, Krisztussal való kapcsolatunk mélysége szerint. A ti világi létetek legyen közeli, együtt érző és gyöngéd. Legyetek a remény emberei és éljétek meg ezeket valódi, hétköznapi helyzetekben – buzdított Ferenc pápa.
Testvéri élet. A Ferences Világi Rend hivatása az Evangélium megélése a testvéri közösségben. (Általános Konstitúciók 3. cikkely 3. pont) Vagyis, a Ferences Világi Rend hivatása az élet hivatása az evangélium révén és a testvéri egységben. Ferenc pápa e gondolaton belül azt hangsúlyozta, hogy miközben megtartjuk autonómiánkat, a nagy ferences családhoz tartozunk. „Szeretnélek benneteket Szent Ferenc abbéli vágyára emlékeztetni, hogy a család maradjon teljes egységben, folytonos együttlétben, hogy együtt álmodjunk egy olyan világot, amelyben érezzük, hogy mindannyian együtt vagyunk, és amelyben érezzük, hogy mindannyian testvérek vagyunk, és együtt építjük ezt a világot.” Biztatott, hogy folytassuk a megtérés útját, és hogy olyan gyümölcsöket hozzunk, amely az Istennel egyesült szívből fakad és amely szereti a szegényeket.

Fr. Pedro Zitha OFM generális asszisztens – A ferences karizma jelentősége a mai világban
Jézus, amikor megkérdezte a tanítványokat, Ti kinek tartotok engem? (Mt 16, 15), akkor ők (pedig már egy ideje ismerték Jézust, vele jártak, őt hallgatták, látták, figyelték) csak felszínes választ adtak. Olyan választ, amit Jézussal kapcsolatban másoktól hallottak. Ugyanígy vagyunk mi is, ugyanabban a helyzetben, mint a tanítványok. Évek óta ferencesek vagyunk, és mégis … mégis milyen választ adunk? Ferencnek is meg kellett találnia saját válaszát Jézus kilétéről. Ferenc vágya, hogy megtalálja Jézust, egy folyamatos imádság gyümölcse volt. Ferencnek hatása volt abban a társadalomban, ahol élt.
Ma mit mondhatnak az emberek, hogy mi a Ferences Világi Rend? A ferences karizma soha nem lesz fontos a mai világ számára, hacsak azok, akik fogadalmat tettek arra, hogy Jézus Krisztus evangéliumát éljék, nincsenek folyamatosan tudatában annak, hogy Jézus hangját mindig meg akarják hallani. Jézus arra kérte a tanítványokat, hogy tapasztalatból adjanak választ. A tanítványi létnek hatással kellett lennie másokra is. Ami vonzza, megérinti az embereket, az a tanúságtétel és nem a szavak. Velünk szemben elvárás, hogy a föld sója, a világ világossága legyünk (vö. Mt 15, 13-14). Az evangélium ne csak egy jó ötlet, vagy szép beszédek gyűjteménye legyen számunkra, hanem maga Krisztus. Ferenc írásait nem csupán idézgetnünk kell, hanem azoknak számunkra életszabályoknak kell lenniük, ami alapján igyekszünk az életünket megélni (vö. Regula 7. pont).
Ha a ferencesek nem veszik komolyan a kérdést, hogy „mit gondoltok, ki vagyok én?”, és Ferenc mondatát, hogy kezdjünk el valamit tenni, akkor a lelki stagnálás veszélye fenyeget bennünket, ami minden bizonnyal a Ferences Világi Rendben a testvéri élet stagnálásából ered (eddig is jó volt, mindig is így csináltuk, nem tudjuk másképp, stb.) A testvéri találkozásaink sokszor nem az ima iskolái: nincs elegendő idő Krisztusra, inkább a miniszterek számára teremtenek fórumot. A közösségek nem az önértékelésre törekszenek, hanem sikereket, eredményeket várnak. És akkor nem hallják meg Jézus kérdését: „Ti kinek tartotok engem?”, inkább arra gondolnak, hogy mit mondanak másik közösségek a mi közösségünkről.
Tudják-e vajon rólatok, hogy ferences világi rendiek vagytok, és hogy nektek különleges hivatásotok van?
S hogy mi teszi a mi hivatásunkat különlegessé? Rendünk tagjai olyan folyamatosan változó világban élnek, amelyben társadalmi, politikai gazdasági problémákkal konfrontálódnak. Amely világ felemészti magát az individualizmusban és a fogyasztásban. És pontosan ebben a zavaros világban vannak olyan elvárások velünk szemben, hogy ki kell állnunk a keresztény értékek mellett. A világi rendi testvéreknek nem egyfajta minimumot kell teljesíteniük. A világi rendnek kovászként kell működnie a világban. (vö. Általános Konstitúció 12. cikkely) Minden testvéri közösségnek nyitottnak kell lennie a lelki megújulásra. És elengedhetetlenül fontos, hogy minden helyi közösség tudatában legyen annak, hogy nem különálló testvéri közösségek vagyunk, hanem a nagy ferences rendhez tartozunk. A testvéri élet egy erőforrás kell, hogy legyen, amelyben minden világi ferences megismeri és szolgálja Krisztust testvérei révén a világban. Mert a világ a mi valódi örömünket szeretné meglátni. Fel kell vértezni a tagokat az alapító karizmájával, ismeretével, tudásával. Abban kell segíteni minden egyes testvért, hogy felismerje, hogy hivatása egyéni és közösségi létre szól.
A világnak meg kell tapasztalnia Isten gondoskodó szeretetét azok által, akik már találkoztak Vele. Ahhoz, hogy jó gyümölcsöt hozzunk, személyes istenkapcsolatot kell kialakítanunk. Minél inkább kialakítjuk ezt személyes imádságunkban és minél inkább hűek maradunk ahhoz, annál inkább leszünk képesek Isten segítségével felismerni, hogy az egyéni ima tettekre sarkall minket, mindenféle társadalmi igazságtalansággal szemben, akár a mi közösségünkben, akár a világban is jelenjenek meg ezek.
A testvéri találkozásaink arra kell, hogy késztessenek minket, hogy tegyünk valamit a közösségen kívül is. A jó tettek otthon (a saját közösségeinkben) kezdődnek. Mit teszünk azokkal, akik nem tudják látogatni az összejöveteleinket, akik betegek, vagy bármi más problémájuk van? Mit teszünk a saját leprásainkkal? Tanuljunk Krisztustól, akit Ferenc utánozott. Szent Ferenc semmi mást nem tett, mint amit az evangélium „elvárt” tőle.
Olyan időket élünk, hogy a ferences világi rendieknek el kell gondolkozniuk azon, hogy hogyan lehetnek ők viszonyítási pontok. De nem lehetnek viszonyítási pontok, hacsak nem látják a ferences karizmát olyan adományként, amelyet mindenképpen meg kell osztani és meg kell élni, amelyet valószínűleg minden olyan ember befogad, aki nem ismeri Istent. A tettek mutatják meg, hogy mik vagyunk, a szavak pedig azt, hogy mit szeretünk, és mit hiszünk.
Elhiszitek-e, hogy ha teljes szívetekkel elfogadjátok, befogadjátok az élet reguláját, ezzel inspirálni tudjátok az embereket, hogy jobb polgárok legyenek. A szekularizált világban vágynak az emberek olyan személyiségekre, akik jobbá tudják tenni az életüket. Ezek az emberek Assisi Szent Ferencet és az ő lelkiségét még a mai világban is vonzónak találják. Vajon mindenkinek el kell utazni Assisibe? Nem, hiszen a világ minden sarkában vannak világi ferencesek, akik meg tudják mutatni a valódi életük révén, hogy Krisztusban lehetünk testvérek, akik Ferenc spiritualitását élővé tudják tenni a mai világban. Ekkor az emberek a világi ferencesekre úgy fognak tekinteni, mint a „béke hordozóira” (vö. Regula 19.).
A világi ferencesektől azt várja a világ, hogy a remény követei legyenek ebben a reménytelen világban.

És mindezeken túl számtalan gyönyörű mozaik a káptalanról a teljesség igénye nélkül.

Fülöp Éva Mária OFS szerkesztő és tanulmányíró tartott könyvbemutatót a Memoriale Propositi (1221–2021), a világi rendi testvérek első regulájának jubileuma alkalmából kiadott, A Ferences Világi Rend a Kárpát-medencében című kötetről. „A kötetben szereplő tanulmányok egy része a régmúlt történeti és művészeti vonatkozásait írja le, ugyanakkor ez az első átfogó gyűjtemény a hazai, rendszerváltás utáni rendtörténetet tárja az olvasó elé. … Miközben maradandó értéket mutat be, jelentős egyháztörténeti kordokumentum.”

A jelenlévő küldöttek megválasztották a magyarországi Ferences Világi Rend Országos Tanácsának új tagjait Dina Shabalina OFS, a Ferences Világi Rend Nemzetközi Tanácsának elnökségi tagja vezetésével, a generális asszisztensek konferenciáját pedig Pedro Zitha OFM képviselte. Az Országos Tanács új tagjai: Dániel Imre országos miniszter; Kenyeres Zsolt országos miniszterhelyettes; Bódy István képzési felelős; Droppán Béláné Éva titkár; Kerekes Lászlóné gazdasági felelős; Bognár Adrienn nemzetközi tanácstag; Bobay Orsolya nemzetközi tanácstaghelyettes. Isten áldja őket és segítse munkájukat. Ezek után hálát adtunk a leköszönő elnökségnek is: Kerekes László miniszternek, Kenyeres Zsolt miniszter-helyettesnek, Komáromi Mária képzési felelősnek, Polgár Béláné Katalin titkárnak, Androsits Beáta gazdasági felelősnek, Beke Márton nemzetközi tanácstagnak és Bognár Adrienn nemzetközi tanácstaghelyettesnek.

Előadásával Ft. Kocsis Fülöp érsek metropolita, Papp Tihamér OFM atya – világi rendünk leköszönő lelki asszisztense, Lukovits Milán OFM atya – világi rendünk új lelki asszisztense, valamint Csitáry Ferenc OFS testvérünk; szentbeszédében Urbán Erik OFM, a Kisebb Testvérek Szent István Királyról nevezett Erdélyi Rendtartományának provinciálisa, Berhidai Piusz OFM, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány provinciálisa és Lukovits Milán OFM tanított és forrósított bennünket.

Németh Béláné Mári testvérünk a Ferences Világi Rend által 2017-ben alapított „Krisztus Irgalmas Szeretetéért” díjban részesült.

Végül, de nem utolsó sorban mindvégig velünk volt a Ferences Család Királynőjének ikonja, amelyet 2021. november végén adtak át a holland testvérek Rómában a magyar Ferences Világi Rend képviselőjének. Most befejezte év eleje óta tartó zarándokútját, melynek során számos magyarországi plébániára és közösséghez eljutott, és a káptalan befejező napján átadtuk a horvát testvéreknek.

És mindenek fölött és mindvégig velünk volt a szentmisékben, a szentségimádásban, a közös zsolozsmában és a testvéri együttlétben az Atya és a Fiú és a Szentlélek, a teljes Szentháromság.

Testvéreket adott nekünk az Úr! Hát éljünk is úgy, mint a testvérek! Krisztus és Ferenc tüzével, egymást és az egész világot szeretve, ölelve.
„A megtérés gyümölcse a testvérek iránti irgalmas szeretet, amely válasz Isten szeretetére.” (Általános Konstitúció 13. cikkely 2. pont)

Kívánjuk, hogy Ferenc Istenszeretete, tüze és forrósága minden kedves testvérre és olvasóra „átterjedjen”!

(felhasználva Beke Márton OFS szinkrontolmácsolását)

Scroll to Top