december 24., KEDD
“A mai nap még nem Karácsony, hanem az utolsó adventi nap: tele izgalommal, felforrósodott várakozással, sokszor túlhajtott tevékenységgel. Mielőtt az utolsó adventi szentmise szentírási üzenetén elmélkednénk, készüljünk fel az esetleges ördögi támadásokra, mert Jézus születésének ünnepe nem egyszerűen emléknap, hanem új születés, és ilyenkor az alvilág azokra támad, akikben a megtestesült Ige lakást szeretne venni.”
Szánjunk ma csendet az Úrral való együttlétre, melynek alkalmával szemlélhetjük az alábbi ikont. A keleti lelkiségben az ikonok úgy jelennek meg, mint a mennyei valóságra megnyitott ablakok. Érdemes megállni előttük, és befogadó szívvel szemlélni őket. Miközben megállunk előttük, az ábrázolás különböző rétegei tárulnak fel szemünk előtt, a bibliai történet újabb mélységeit érthetjük meg, s egyszer csak megpillantjuk saját magunkat is a történetben, melynek a Mindenható Isten a mesélője.
Megérthetjük, hogy az ikon miért nem istállót ábrázol a születés helyeként, hanem nagy sötétséget. Az ikon közepe a sötétség, amelybe a Gyermek születik.
A sötét jelenti a hiányt,a fény hiányát, bűneinket, sötétségünket is.
De Istent, a világosságot a sötétség nem tudja fenntartani.
Ez az evangélium: az örömhír: világosság támadt, aki mindeneket megvilágít.
A napnál is fényesebb világosságot ünnepeljük, akkor is, ha azt látom, hogy nem érdemes jónak lenni, akkor is, amikor nem találom önmagamat és Istent, amikor nincs erőm: karácsony úta tudom: az Ige (volt) az igazi világosság.
Karácsonykor a Logosz megtestesült – ma is ez történik.
Advent heteiben az Úrral való találkozásra készültünk. Ma, amikor karácsony vigíliáján az Úr születésére emlékezünk, szívünket ünnepi díszbe öltöztetve várjuk a mi Megváltónkat. Ha mi megtettünk minden tőlünk telhetőt, Ő nem fog késlekedni. Ha mi – megelőző kegyelmére válaszolva – Neki adtuk önmagunkat, szívünket, Ő “végtelenül többet fog adni nekünk: örökkévaló önmagát a szentáldozásban és egykor az örök Karácsonyban.”
Így megszületik bennünk az Élet, a Szeretet, a Világosság, mely szeretetet-tetteinkben tovább világít rajtunk keresztül.
Csodálatos dolog ajándékozni… Ha ma nem ajándékoznánk meg szeretteinket, akkor talán nem is szeretnénk őket. Ne kapni akarjunk, hanem adni – ingyenesen. Örökké.
Felhasznált irodalom: Papp Miklós: A karácsonyi ikon etikája
Barsi Balázs – Telek Péter Pál: Magasság és Mélység, szentírási elmélkedések minden napra
Christmas Hallelujah | Caleb and Kelsey
december 23., HÉTFŐ
“Isten szentje megállott a jászol előtt, nagyokat sóhajtott, s közben a fájó részvét és túláradó öröm csatáztak szívében. A jászol fölött kezdetét vette az ünnepi mise, és a miséző pap szíve újszerű vigasztalással telt el.” 1 Cel XXX.
A vigasztalás sokkal mélyebb, mint a puszta boldogság. A felszínes boldogság olyan érzés, amely a körülményeinktől függően változik, és mulandó vigasztalásokat foglal magában, amelyeket folyamatosan hajszolnunk kell.
A lelki vigasztalás ezzel szemben Isten mély és tartós békéje felé mozdít el bennünket – függetlenül attól, hogy az élet mit hoz számunkra. “A vigasztalás azt jelenti, hogy “a lélek lángoló szeretetre gyullad Teremtője és Ura iránt, olyan bensô örömet jelent, amely a mennyei dolgok felé és saját lelke üdvözítésére hívja és vonzza az embert, miközben megnyugtatja és megbékélteti lelkét az ő Teremtőjében és Urában.
A betlehemi történetet nézve ráeszmélhetünk, hogy Jézus születésekor az emberi körülmények egyáltalán nem voltak kedvezőek.
Akinek volt már rettenetesen elrontott karácsonyi ünnepe, az akkor talán többet megértett a karácsonyból, mint sok “kellemes” ünnepléskor. Ilyenkor mélyebben megérthetjük: Krisztus akkor is megszületett, ha úgy tűnik semmi sincs rendben. Ha hatalmas sötétséget kínálok én, a családom, az egyházam, az országom.
Bármilyen sötétség is van bennem, körülöttem, bármilyen istállót kínálok is,az Isten akkor is megszületik. Akkor is ünnep van, ha minden emberi elromlott.
A vigasztalást, karácsony békéjét ugyanis az Atya akarata adja. Ha az Atya akarata megvalósul , jöhet bármilyen körülmény, újjászületik boldogságképünk is, hiszen boldogok, akik az Atya akaratát teljesítik.
A gyermek Jézus mindenkiből kivált kellemes érzéseket, szeretjük a pászorjátékoz, a templomok szépségét a karácsony fényeit, a fenyőfák illatát, a finom ebédeket…
Túl sok érzelemre vágyunk.
Akkor hisszük életünket rendben, ha jó érzések töltenek el bennünket, mintha a hit , házasság, hivatás, kapcsolatok, munka, csak érzelmekről szólna.
Az egész megtestesülése oka azonban inkább a szolgálat, mintsem az érzelmek. Észre kell vennünk, hogy Krisztus egész élete mögött az Atya akaratának teljesítése áll.
Nem igazi karácsony, ha csak a kisbaba Jézust fogadom be, és életemet irányító Logoszt már nem.
Istenünk szeretetéből nem csak az érzelmeket kell megsejteni, hanem szeretetének hívó hangját, Ahogyan vállalta a megtestesülés minden következményét, abban láthatjuk, hogy a szeretet mértéktelen és a körülményekkel nem számoló szeretetet.
Szeretének indítéka nem az érdem, hanem a megelőzés. Isten megelőző szeretettel szeret bennünket.
Nem azért szeret mert megérdemeljük, mert jók vagyunk, hanem azért hogy jobbak legyünk. Ezért a betlehemi szeretetből él minden emberi szeretet: aki már betelt Istenünk szeretetével, az tudja majd adni is, akkor is nem érdemli meg a másik.
Felhasznált irodalom: Papp Miklós: A karácsonyi ikon etikája;
https://karizmatikus.hu/hitvedelem/tanitas/19292-a-megkulonboztetes-szabalyai-gyakorlati-utmutato-3-szabaly
- Légy ma előzékeny a szeretetben. Ma Te légy az, aki ELŐBB szereti a másikat, légy kezdeményező a szeretetben, viszonzást nem árva, önzetlenül, a körülményektől függetlenül!
O Emmanuel – Wielkie Antyfony Adwentowe: 23 grudnia
Advent 4. VASÁRNAPJA
Adventben a lelki élet szakaszairól elmélkedtünk. E harmadik útnak jellemzője a lélek egyszerűsége, mely olyannyira jellemző volt Szent Ferencre, miként Urunk Jézus Krisztusra.
Karácsony misztériumáról és Szent Ferenc karácsonyáról elmélkedve most lépjünk be ebbe az egyszerűségbe: “Mert a legszentebb szeretett Gyermek adatott nékünk, érettünk útközben született és jászolba tétetett, mivel nem volt számára hely a szálláson.” (Az Úr misztériumainak zsolozsmája V.7.) Isten-gyermek, hontalan, aki nem kapott szálláshelyet.
Szent Ferenc ezen a karácsonyon különösen is együtt szemléli a megtestesülés és a megváltás misztériumát: „Különösen a megtestesülés alázatossága és a kínszenvedés szeretete fészkelte be magát olyan mélyen emlékezetébe…” (1Cel 84).
“Amikor Ferenc elragadtatott szemlélődésben felfigyel arra, hogy az újszülött Istengyermek állatok etetésére szolgáló jászolban nyugszik (vö. Lk 2,7), felfogja a jelenet eucharisztikus táplálásunkra vonatkozó mélyebb üzenetét: a karácsonyi evangéliumhoz úgy kerülhetünk közelebb, ha szentmise keretében megéljük a hozzánk lehajló, „kibeszélhetetlenül nagyvonalú”, önajándékozó Szeretet ünnepet éltető valóságát.”
Ferenc ujjongva dicséri Istent, aki ennyire társa lett az embernek a szenvedésben. Átgondolja: ez a születés a szenvedés kezdete. Ez az ámulat egész valónkat kérdőre vonja. “Vessétek el önzéseteket, hordozzátok a szent keresztet, engedelmeskedjetek a végsőkig az Ő szent parancsának” – mondja. A megtestesülés paradoxonának folytatódnia kell az ember életében.
Felhasznált forrás: https://www.magyarkurir.hu/hirek/assisi-szent-ferenc-karacsony-misztikusa; https://romkat.ro/2023/12/28/greccio-az-isten-es-az-ember-a-jaszolban/
- Lélekben és imában lépjünk ma oda a jászolhoz: mire hív bennünket az Isten lehajló szeretete?
Traditional and Popular HYMNS for ADVENT
december 21., SZOMBAT
A karácsony előtti készület utolsó napjaiban szemléljük közelebbről a Megtestesülés titkát, hogy szentestén megújult szívvel fogadjuk be, és majd “világra szüljük őt.” (vö.: 1Lev 10)
”Tizenöt nappal karácsony előtt Ferenc hívott egy János nevű helybeli embert, és kérte, hogy segítsen neki teljesíteni vágyát: “Szeretném megjeleníteni a Betlehemben született kisdedet, és valamiképpen testi szemeimmel látni, hogyan nélkülözte az újszülötteknek szükséges dolgokat, hogyan helyeztetett jászolba, és hogyan feküdt a szénán az ökör és a szamár között.” “
Amikor Celanoi Tamás a greccioi Karácsony ünneplését leírja, kitér Assisi Szent Ferenc azon motivációira, amik arra sarkallták, hogy betlehemet állítson és az Eucharisztiát egy barlangban ünnepelje. A Poverello megállt Greccioban, mert meg akarta tapasztalni a Megtestesülés valóságát, azaz az Isten Gyermekének egyszerűségét, a szegénységét és az alázatát “aki kimondhatatlanul nagy szeretetében önmagát adta érettünk.” (1Cel 87,)
Ugyanezt a gyakorlatot látjuk az Eucharisztia szemlélésében is. Ferenc ugyanis arra hív bennünket, hogy ne csak a testi szemeinkkel nézzünk, hanem szemléljük lelki szemeinkkel is az isteni szeretet alázatos lelkét és valóságát, mely odaadja nekünk magát az Eucharisztiában: “Íme, nap nap után megalázza magát, mint akkor, mikoron királyi trónjáról a Szűz méhébe szállott alá; nap nap után közénk jön alázatos külsőben; nap nap után leszáll Atyja öléről az oltárra.” (Intelmek I, 16-18)
Álljunk meg a Megtestesülés misztériuma előtt, hogy az isteni szeretet nagyságát szemlélhessük:
“Amikor szemléljük a karácsonyi születés jelenetét, lélekben útra kell indulnunk, mert vonz bennünket Annak alázata, aki emberré lett, hogy minden emberrel találkozzon. És ekkor felfedezzük, hogy ő annyira szeret bennünket, hogy eggyé válik velünk, hogy mi is egyesülhessünk vele… Ő, a világegyetem Teremtője leereszkedik a mi kicsinységünk szintjére.” (részlet Ferenc pápa Admirabile signum kezdetű apostoli leveléből)
- A mai napon az Ige asztalához járulva és csendes szemlélődésben csodáljuk az isteni szeretet nagyságát, akár az Evangélium szavain keresztül is!
december 20., PÉNTEK
Szent Ferenc “Imádságai során megtanulta, hogy a Szentlélek vágyott jelenléte annál közvetlenebbül nyújtja magát az érte esdeklőnek, minél távolabb találja őket a világ lármájától. Ezért az egyedüllét helyeit keresve éjjelente magányos környékre vagy elhagyatott templomokba ment imádkozni…” (Szt. Bonaventúra: LM: X.3.)
Mindaz, amire törekednie kell annak, aki magát az imádságban gyakorolja, nem más, mint hogy egyesítse saját akaratát az isteni akarattal s legyen meggyőződve, hogy ebben áll a legnagyobb tökéletesség. Szűz Mária, Szent Ferenc és az összes szentek mindnyájan arra fordították legfőbb gondjukat, hogy Isten akaratát teljesítsék, jól tudván, hogy ebben áll a lélek egész tökéletessége, hiszen minél jobban egyesül valaki az isteni akarattal, annál nagyobb lesz a szeretete. Ez a szeretet indíthatta Szent Ferencet az alábbi imádságra:
“Uram Jézus Krisztus, két kegyelmet kérek Tőled, mielőtt meghalnék. Az egyik, hogy érezhessem lelkemben és testemben, amennyire lehetséges, azt a fájdalmat, amit Te, édes Jézus, keserves kínszenvedésed alkalmával elviseltél. A másik az, hogy érezhessem szívemben, amennyire lehetséges, azt a túláradó szeretetet, amely Téged, Isten Fiát arra indított, hogy értünk, bűnösökért oly szörnyű szenvedéseket önként és szívesen magadra vállalj.” (Fioretti)
(Felhasznált irodalom: Liguori Szent Alfonz: Megegyezés Isten akaratával; Fioretti; Szt.Bonaventura: Legenda Maior)
- Az elkövetkező napokban teremtsünk több alkalmat az Isten szeretetének szemlélésére a napi evangéliumokon keresztül, hogy karácsony ünnepén ne csupán “áthaladjunk”, hanem megértsük és megérezzük azt az isteni szeretetet, amelynek megélésére és továbbadására mindannyian meg vagyunk hívva!
december 19., CSÜTÖRTÖK
“Senki sem vágyott úgy az aranyra, mint ő a szegénységre. A nélkülözést, melyet pénz nem tudott orvosolni, Ferenc gazdag szegénysége teljesen betöltötte.”(Szent Bonaventura: LM.VII.)
“A testvéreknek mind közösségileg, mind egyénileg olyan életvitelük legyen, hogy senki se forduljon el tőlük, különösen azok ne, akik szociálisan és rendszerint lelkileg is el vannak hanyagolva.” (in: Kézikönyv a FVR életéhez)
“A nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5,5): ez a szeretet teszi képessé a világi hívőket, hogy életük a nyolc boldogság szellemét tükrözze.
A szegény Jézust követik, ezért a múlékony javak hiánya nem keseríti el, bősége pedig nem teszi elbizakodottá őket; az alázatos Krisztust utánozva nem törtetnek hiú dicsőség után, hanem azon vannak, hogy inkább Istennek tessenek, mint az embereknek: mindenkor készek rá, hogy Krisztusért mindenüket elhagyják, vagy üldözést szenvedjenek az igazságért.
A szegénység arra hív meg minket, hogy túllépjünk önmagunkon, és kivessünk magunkból mindent, amire esetleg támaszkodhatunk… Bár az Istenhez vezető út kezdetén nehéz szegénnyé válni, de rövidesen már nem én vagyok az, aki az anyagi vagy lelki szegénységbe helyezem magam azért, hogy találkozzam Istennel. Sokkal inkább Isten az, aki megfoszt engem mindentől, amit elképzeltem, amikor keresésére indultam.
A szegény szó a szentírás eredeti szövegében arra vonatkozik, akinek semmiféle anyagi bázisa sincs, de az elnyomottakra, jogfosztottakra is. A szegény tudatában van állapotának és Istentől vár minden segítséget. Máténál lélekben szegények szerepel, ami azt jelenti, hogy a szegénységet belsőleg átélik, vagyis Istentől való függőségben élnek – övék a mennyek országa.
Az anyagiakban való szegénység Isten országa szempontjából annyiban előnyösebb a gazdagságnál, amennyiben jobban ösztönöz az Istenbe vetett bizalomra és az egy szükséges keresésére.
(Felhasznált irodalom: Ilia Delio: A ferences imádság, Kézikönyv a Ferences Világi Rend életéhez; Agapé, Szeged, 1992., Presbyterorum ordinis)
A szegény tudatában van állapotának és Istentől vár minden segítséget. A ferences szegénységben az ember mindent ajándékként fogad.
- Mi az én gazdagságom?
- Legyek hálás mindazért amim van, és ma kifejezetten mondjak le valamilyen anyagi kívánságomról!
december 18., SZERDA
“Mindenható, örök, igazságos és könyörülő Isten, add meg nekünk, nyomorúságos embereknek, hogy éretted mindig azt tegyük, amiről tudjuk, hogy megfelel akaratodnak, és mindig azt akarjuk, ami neked tetszik, hogy így bensőleg megtisztítva és bensőleg megvilágosítva és a Szentlélek tüzétől lángra lobbantva nyomába szegődhessünk a te szerelmes Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak” LRend 50.
Ferenc számára az Istennel való egység nem valami angyali állapot, amely mentesít az emberi élet nehézségei alól. Épp ellenkezőleg. Az Istennel való egység azt jelenti, hogy hasonlóvá válunk a Fiúhoz, szeretetből és engedelmességből tökéletesen teljesítjük az Atya akaratát.
Az engedelmesség nem más, mint párbeszéd, tettleges felelet Isten megértett szavára. Nem félelemből születik, hanem istenszeretetből. Mindig Istenre, az Atyára irányul, kinek akarata elsősorban a parancsokból ismerhető meg, de az állapotokból adódó tekintély rendelkezéseiben is benne rejlik, ha nem Isten parancsaival ellentétes dolgot kíván. Ezért köteles engedelmeskedni a gyermek a szülőnek, a szolga urának, az alattvaló a fölöttesnek, az állampolgár az uralkodónak.
A keresztény engedelmesség nem annyira a külső előírásokhoz való igazodást jelenti, hanem sokkal inkább a készséget annak követésére, amire az Isten Lelke belülről indít (vö. Róm 8,1-7).
Tekintsünk a mai evangéliumban szereplő Szent Józsefre!
Isten – Máriához hasonlóan – neki is kinyilvánította üdvözítő tervét az álmokon keresztül, és egész életében, minden körülmények között ki tudta mondani „fiat”-ját, mint Mária az angyali üdvözletkor és Jézus a Getszemáni-kertben.
Isten tudta, hogy Szent József azonnal megtesz bármit, amit tőle kér, mindegy, milyen nehézséggel jár. A szentek egyöntetűen úgy vélték, hogy a szentté válás felé vezető egyik legbiztosabb út az, ha az ember haladéktalanul teljesíti Isten akaratát.
- Ma és a következő napokban legyek figyelmes a Lélek hangjára, Isten sugallataira, amit leginkább a csendes egyéni imádságban hallhatok meg!
- Ha valamit felismerek, ha valamiről tudom, hogy Isten akarata szerint való és helyes, ne habozzak, hanem azonnal tegyem meg!
Ghymes – Karácsonyi novella (Fekete István: Roráte)
december 17., KEDD
Már csak pár nap választ el bennünket karácsony misztériumától. Lassan hátunk mögött az adventi időszak. Az egyház ünnepei/ünnepkörei mindig különleges kegyelmi időszakok számunkra. Egy pillanatra talán érdemes visszatekintenünk:
Hogyan indultam neki az adventnek?
Tettem-e valamilyen elhatározást azért, hogy fel tudjak készülni karácsony ünnepére? Ha igen, mennyire működtem együtt a kegyelemmel?
Ha nem: most vágyom-e arra, hogy még közelebb kerüljek Istenhez? Várom-e/vágyom-e a Vele való találkozásra?
A múlt tapasztalataiból tanulva, és az esetleges emberi kudarcaimat magam mögött hagyva tekintsek előre! Akarok-e találkozni az Úrral? A hosszú, várakozással teli időszak után nyitva van-e a szívem arra, hogy befogadjam a Megváltót?
Karácsony ünnepén különleges kegyelem révén találkozhatunk a Megváltó Jézussal, ha igazán tiszta a szívünk. Regulánk 12. pontja szerint a következő napokat érdemes arra szánnunk, hogy törekedjünk a szív tisztaságára olyan értelemben, ahogyan azt Szent Ferenc atyánktól tanulhatjuk:
“Ah, Leó testvér, higgy nekem! Ne foglalkozz te annyit lelked tisztaságával! Fordítsd tekinteted Istenre! Csodáld! Örvendezzél azon, hogy van! Ő, aki maga a szentség, a tisztaság! Adj hálát neki önmaga miatt! Ebben áll, kicsi testvérem, a szív tisztasága. És amikor te így Isten felé fordultál, többé már ne fordulj vissza önmagadhoz! Ne kérdezd, mennyit haladtál. Az azon való bánkódás, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy bűnösnek találjuk magunkat, még csak emberi érzelem, nagyon is emberi. Magasabbra kell emelni tekintetedet, sokkal feljebb. Van Isten, és létezik az ő mérhetetlensége, az ő változatlan fényessége. Annak van tiszta szíve, aki nem szűnik meg imádni az élő és igaz Urat. Akinek az a törekvése, hogy Isten életére odafigyeljen, és aki képes minden nyomorúsága közepett Isten örök ártatlanságában és örömében fürdeni, aranylóan, mint a porszem a napsugárban. Ez az emberi szív egyszerre kifosztott, és minden gazdagsággal teljes. Elég neki, hogy Isten maga Isten. És ebben találja meg békéjét és gyönyörűségét. Isten pedig maga a szentség és tisztaság.
– De Isten megköveteli a mi erőlködésünket és hűségünket is.
– Kétségtelenül – válaszolta Ferenc. – De a szentség nem önmagunk kiteljesítése, még csak nem is valamiféle teljesség, melyet az ember megszerez önmagának. A szentség elsősorban üresség, amit fölfedezünk magunkban, és elfogadunk; és Isten maga jön, hogy betöltse azt abban a mértékben, ahogy megnyílunk az ő teljességére.”
- Legyek ma nagylelkű a szeretetben Istennel és felebarátaimmal szemben! Ne féljek és ne ódzkodjatok az áldozatoktól, szívből adjam Nekik időmet, figyelmemet, szeretetemet!
- Olvassuk el az alábbi műben a 45. oldalt: Eloi Leclerc: Egy szegény ember bölcsessége
december 16., HÉTFŐ
“Jegyesei akkor leszünk, amikor a Szentlélek által a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek; testvérei akkor, amikor az Atyának akaratát teljesítjük, ki a mennyekben van, s anyja akkor, amikor az isteni szeretet s tiszta és őszinte lelkiismeret által szívünkben és testünkben hordozzuk őt…” (Levél a hívőkhöz)
Ferenc számára az Istennel való egység nem valami angyali állapot, mely mentesít az emberi élet nehézségei alól. Épp ellenkezőleg. Az Istennel való egység azt jelenti, hogy hasonlóvá válunk a Fiúhoz, szeretetből és engedelmességből tökéletesen teljesítjük az Atya akaratát.
A Krisztussal való barátság azt jelenti, hogy hasonlóvá válok Krisztushoz, és úgy szeretek, mint Ő, még ha az önfeláldozással jár is.
“Úgy szeretünk, ahogy látunk, s amint tökéletesebben és tisztábban látunk, annál tökéletesebben és tisztábban szeretünk. Végül azzá válunk amit szeretünk, s minthogy az imádság a szeretet teljességéhez vezet… nekünk is másik Krisztussá kell válnunk. Látni, szeretni, és azzá válni amit szeretünk – ahogyan ezt Szent Ferenc esetében is látjuk – a Krisztussal való barátság mélységét jelzi.“
Istennel való barátságunk elmélyítése az Istennel való egyesülésünkhöz vezető út.
- Szánj ma időt istenkapcsolatodot átgondolosára: gondolj arra, hogyan lettél Jézus barátja és hogyan tapasztaltad meg az ő barátságát!
- Gondolj ma egy barátodra a Jn 15,13 igehely alapján, és tegyél érte valamit önzetlen szeretetből.
Szent Ágoston – Isten jobb barát mint bármely barát
Advent 3. hete
Bevezetés: az egyesülés útja
A harmadik útszakasz (az egyesülés útja) az az Istenben átélt békéhez, a vele való egységhez, a Szentlélek erejével való beteléshez, és az ebből fakadó küldetés elfogadásához vezet. Legfőbb sajátossága az egyszerűség és az egység.
Az istenszeretet a lélek szinte egyetlen erénye lesz, mely minden mást vezérel; az imádság elmélkedésből szemlélődéssé alakul; nincs külön ideje az imádságnak, hanem kitölti és átfogja az egész napot. Ez nem jelenti a külső feladatok elhanyagolását, hanem értelmes arányt és rendet biztosít külső és belső teendők között.
Mindez az ember részéről nagy szívtisztaságot, lelki szegénységet, önuralmat és állandó Isten jelenlétében járást tételez föl. Az erényeket az egyesülés által a Szentlélek ajándékai tökéletesítik.
A keresztény misztika alapvető sajátosságának tartja a kinyilatkoztatott isteni Igének való engedelmességet, a készséget az Isten akaratának teljesítésére: a testté lett Ige, a szolga alakját felvevő Fiú tökéletes engedelmessége a példakép (Fil 2).
Ezen az úton nem az Istennel való egyesülés tapasztalata a tökéletesség mércéje, hanem az engedelmesség,
amelynek révén az ember az Istentől való elhagyatottság tapasztalatának közepette is éppoly szoros közösségben lehet Istennel, mint a megtapasztalt egyesülésben. (…)
„Az isteni ítélet Isten és a felebarát szeretete alapján méri fel a keresztényeket (általában az embert), nem pedig aszerint ítéli meg, hogy milyen fokú vallási tapasztalatra tett szert.
Boldognak a lélekben szegények mondatnak, akik egyben azok, akik embertársaik között a hétköznapokban »megteszik mennyei Atyám akaratát« (Mt 7,21).”
Az Isten iránt való szeretetnek egész tökéletessége pedig abban áll, hogy akaratunkat egyesítsük az ő legszentebb akaratával.
A szeretetnek az a fő hatása, hogy egyesíti azok akaratát, kik egymást szeretik, úgy hogy ezután már egy és ugyanaz lesz az akaratuk. És azért minél jobban egyesül valaki az isteni akarattal, annál nagyobb lesz a szeretete.
(Felhasznált források: https://www.vaticannews.va/hu/egyhaz/news/2019-07/istenelmeny-es-misztika-p-szabo-ferenc-jegyzete-1-resz.html, Ilia Delio: A ferences imádság, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 2019)
—-
Karácsonyhoz egyre közelebb kerülvén megsokasodnak külső készületi teendőink, melyek könnyen magukkal ragadhatnak, elterelvén így figyelmünket a legfontosabbról: Istenről.
“Minden forrásom Belőled fakad” – kísérjen ez a mottó bennünket a következő napokban, tudván azt, hogy az imádság “megsokszorozza erőnket”, hiszen ha első helyre Istent tesszük, minden más is a helyére kerül.
Segítsen bennünket a jelen készületi anyag abban, hogy a lelki élet ezen útján elmélkedve megtapasztalhassuk az Őáltala, Ővele, Őbenne és “Ő mibennünk” életet.
Advent 3. VASÁRNAPJA
Ferenc „különös igyekezetet fordított arra, hogy szíve mindig vidám maradjon, s megőrizze a lélek kenetét és az öröm olaját. A rosszkedv gonosz betegségétől a lehető legnagyobb gonddal óvakodott, és ha csak futólag is érezte közeledését, menten imádságba merült” (2 Cel 125.)
A szentek jellegzetes tulajdonsága az öröm, melyet szüntelenül kisugároznak környezetükre. Fényt és derűt árasztanak a világba.
Szent Ferenc egyik karizmája, hogy az Evangélium énekelni kezd ajkain.
A nyugtatókat és drogokat szedő mai társadalom fülébe is szokatlan dallamokat ültet el. Bolond ez a koldus, aki a komor pápai udvar színe előtt táncra perdül és dalra fakad? – tették fel a kérdést a jelenlévő előkelőségek. Nem, csak egy keresztény, aki éli, amit hisz. Nála énekszó lesz a Hiszekegyből, amit olyan gyakran mondunk szomorúan és egyhangúan. Ő felfedezi, hogy a kereszténységgel az öröm áradt szét a földön. Általa az Élő Isten tör be közénk, aki a Húsvét hajnala óta új életet kínál elámult testvéreinek a lélekben, a békében, a megbocsátásban.
Az öröm az a tudat szívünk mélyén, hogy Isten gyöngédsége, szeretete ott van mindenkinek az életében. Krisztus követői befogadják Istennek az ingyenes szeretetét, a szent Evangélium kincsét és Krisztus Lelkének ajándékait.
Ha van valami, amivel felkelthetjük mások érdeklődését hitünk, vallásunk iránt, az éppen a belülről sugárzó öröm, amely az Istennek való átadottság gyermeki bizalmából fakad.
De ne felejtsük el: az igazi öröm elengedhetetlen feltétele Isten keresése. A Hozzá való simulás. Akaratunknak az Ő akaratához való igazítása. Az igazi öröm nem egy múló lelkiállapot, sem pedig valami, amit saját erőnkből érhetnénk el, hanem olyan ajándék, ami az élő Jézussal való találkozásból fakad, ha helyet adunk Neki önmagunkban, ha befogadjuk az életünket vezérlő Szentlelket.
Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy Isten az emberek sokaságát – akik belekeseredtek önszeretetükbe, – őket is éppen rajtunk, a mi örömünkön keresztül szeretné magához vonzani.
Isten azt akarja, hogy az öröm és a remény hírnökei legyünk számukra. „Mint a tökéletes boldogság hírnökei, minden körülmények között azon fáradozzanak, hogy másoknak örömet és reménységet adjanak” – áll a FVR regulájában (19.).
Az evangéliumi öröm meghívás a reményre és az életre. Testvéremnek, férjemnek, feleségemnek, gyermekeimnek, szomszédomnak, munkatársamnak szüksége van az én örömömre, hogy élhessen, ahogy nekem is az övékre.
De hogy lehetnénk mi a reménynek és Isten örömének ügynökei, amikor elborult tekintettel, kimerültségtől és át nem adott gondoktól megkeseredett szívvel magunk is elveszett bárányoknak számítunk?
Nem tehetünk mást, minthogy újra és újra Reá hagyatkozunk. Felsokasodott gondjainkat gyermeki bizalommal adjuk át ismét Neki, hogy felszabadulhasson bennünk az öröm, mely hitünk védjegye. A keresztény ember öröme olyan, mint egy pecsét, amely hitelesíti a hitünket. (Forrás: https://frszilveszter.blogspot.com/)
- Lehetőleg még reggel töltsünk rövidebb-hosszabb időt örömünk forrásával, Jézussal, hogy a Belőle fakadó örömet sugározhassuk ma a környezetünkre!
december 14., SZOMBAT
“Mint a béke hordozói, érezzék kötelességüknek azt újra meg újra megteremteni. Keressék párbeszédben az egység és a testvéri egyetértés útjait, bízva az emberben élő isteni mag jelenlétében, valamint a szeretet és a megbocsátás átalakító hatalmában.” FVRReg 19.
A ferences testvérek és nővérek is mindnyájan arra kaptak hivatást, és Szent Ferenc példája nyomán ösztönzést is, hogy békességet vigyenek oda, ahol vita, széthúzás, ellenségeskedés van. Erre pedig csak úgy lehetnek képesek, ha ők maguk az isteni irgalom világában élnek, és Isten atyai szeretetében részesednek.
A béke a mindennapi létezés jólétét jelöli, annak az embernek az állapotát, aki összhangban él a természettel, önmagával, embertársaival és Istennel.
A bibliai béke a következőket jelentheti: áldás, nyugalom, dicsőség, boldogság, üdvösség, élet. A világ szerinti békesség az, amit csak a jó körülmények adnak, a Krisztustól kapott békesség azonban független a körülményektől, mert ez a lélek békességét jelenti. Ezt a békét a körülmények nem tudják elvenni, mert ez a békesség a szívben uralkodik, és a Szentlélek gyümölcsei közé tartozik (Kol 3,15, Gal 5,22).
Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak.
- Keresem-e a párbeszéd és egyetértés lehetőségeit családi, testvéri kapcsolataimban?
- Keressem ma a párbeszéd lehetőségeit,
- és próbáljak meg egy vitás helyzetben békét teremteni, legyek ma én a krisztusi béke jele a világban!
december 13., PÉNTEK
“Ferenc, aki az imént még skarlátban páváskodott, most rongyokba burkolva rótta az utat. Egy erdőben bolyongva éppen az Úr dicséretét zengte, éspedig francia nyelven, mikor váratlanul rablók támadtak rá. Nyers kérdésükre: “Ki vagy?” , Isten embere magabiztosan és csengő hangon így válaszolt: “A nagy Király hírnöke vagyok. Mi közötök hozzá?” Erre a rablók megragadták, és sűrű ütlegek közt egy hóval telt mély árokba taszították. “Így, nyugodj itt, te paraszt hírnöke Istennek” – mondották. Ő azonban, mihelyt a haramiák továbbállottak, bár nem kis vergődés árán, kimászott az árokból, leverte magáról a havat, és túláradó örömében hangos énekszóval újból rágyújtott a mindenek Teremtője magasztalására. Az erdő csak úgy visszhangzott énekétől.” 1 Cel7,16
“Ferenc imádkozott azokért, akik üldözték, akik neki rosszat akartak, mert a szándékos rosszat akkor tudjuk megbocsátani, ha feltételezzük, hogy a másik tudatlanságból vétett ellenem. Ha tudatában lennénk minden esetben tetteink következményének, többször is meggondolnánk, kinek mit mondunk vagy teszünk.
Ferenc olyan utat mutat, amelyet nagyon nehezen jár be az ember. Nem kell nagy és a távoli „ellenségre” gondolnom, elég, ha szűk környezetemben körülnézek.
Hány embert nem szeretek teljes szívemből, hanem csak megtűröm magam mellett, mert nem változtathatok adott esetben a helyzetemen. És fordítva is így van.
Az áteredő bűntől megsebzett szívünk nehezen mond imát olyan személyekért, akikért igazán kellene imádkoznunk. Pedig az ima gyógyítja a szívet, javítja a hozzáállást a „gyűlölettel” szemben, az ima hatalmas ereje változtatja az „ellenséget”, az imádkozót pedig még inkább Isten gyermekévé teszi.” Urbán Erik OFM
Sokszor nagyon gyorsan a „padlóra” küldhet egy kudarc, mások bántása stb. és onnan igen hosszas idő után állhatok lábra. Törekedni fogok, hogy a jövőben tudatosítsam magamban: Isten a fájdalom gödrében is mellettem van. És Vele a lehető legrövidebb idő alatt megpróbálom összeszedni magam, és derűs szívvel folytatni az Általa mutatott utat.
Ha valaki megbánt engem vagy igazságtalan velem szemben, ne foglalkozzak a magam sérelmével, hanem tekintsek az Úrra, aki fájdalmaimban is velem van.
- Próbáljam a mai böjtömet, imádságomat felajánlani azokért, akik a közelmúltban vagy akár évekkel ezelőtt megbántottak.
Ellenségszeretet – Barsi Balázs
Lelke Rajtad – Ellenségszeretet? (Szent István Televízió)
december 12., CSÜTÖRTÖK
“Boldog a szolga, aki távollétében éppúgy szereti és félti testvérét, mint jelenlétében;
és háta mögött sem mond semmi olyat, amit jelenlétében szeretettel meg ne mondhatna.” Szt.Ferenc: Int.25.
A “nyelvünkkel elkövetett bűnök” nem a rágalommal kezdődnek, amikor hazug módon valami rosszat állítunk a másikról, hanem a megszólással, mikor valami olyan rosszat mondunk róla, ami igaz. Ezt elterjesztve leromboljuk a másik jó hírét. Ami még rosszabb, megsebezzük a másik jóságának a termékenységét, az ő kisugárzásának erejét. A jóhíre lehetővé teszi, hogy sok jót tegyen.
A megszólással az ember három személyt öl meg: „azt, akiről rosszat mond; saját magát, és azt, aki előtt a rosszat mondja.
“A megszólás bűnétől is – amely a jámborság és a kegyelem akadálya – úgy irtózott, mint a mérges kígyótól vagy a szörnyű ragálytól. Úgy vélte, hogy ez a vétek azért gyűlöletes a Jóisten szemében, mert a megszóló azon lelkek véréből táplálkozik, amelyeket nyelve karjával lekaszabol.
Amikor hallotta egy testvérről, hogy a másik jó hírét befeketítette, helyetteséhez fordulva ezt mondta: “Rajta, kelj föl hamar, vizsgáld ki a dolgot alaposan, és ha a megrágalmazott testvért ártatlannak találod, rágalmazóját szigorúan fenyítsd meg, hogy mindenki okuljon belőle”
Azért nagyobb a megszólók vétsége, mint a rablóké, mert Krisztus törvénye – amely a jámborság megtartásában teljesül – inkább a lelki, mint a testi jólét előmozdítását kívánja tőlünk” – mondja Szent Ferenc.
- Nézzek magamba: szoktam-e másokat kibeszélni.
- Ha igen, kerüljem a megszólás bűnét! Ne mondjak rosszat senkiről a háta mögött, inkább keressem benne a jót!
- Ha nem szoktam, ma különösen figyeljek arra, hogy mindenkiről és mindenkihez kedvesen, elismerően szóljak!
december 11., SZERDA
“A testvériség átérzése örvendezőkké teszi őket, s képessé arra, hogy magukkal egyenlőnek tekintsenek minden embert, főleg a legkisebbeket, akik számára próbáljanak a Krisztus által megváltott teremtményekhez méltó életfeltételeket teremteni.”
„Valahányszor szegénnyel találkozol, testvérem, mindannyiszor benne a mi Urunk és az ő szegény anyjának tükörképe áll előtted. Hasonlóan a betegek látásakor arra gondolj, aki betegségeinket hordozta.” (2Cel85)
Isten megtestesülése nagy misztérium! De mindennek az alapja az isteni szeretet, amely szeretet nem habozik odaadni és feláldozni önmagát a szeretett teremtményekért. A tevékeny szeretet azt jelenti, hogy egészen osztozunk a szeretett személy sorsában. A szeretet hasonlóvá tesz, egyenlőséget teremt, ledönti a falakat, megszünteti a távolságokat.
Csak az ismerheti fel a szegényekben Krisztust, aki már elég sokat szemlélte Őt kizárólagos figyelemmel.
- Mai imádságomban szánjak időt arra, hogy Krisztust szemléljem! (Akár a kereszten, akár az Oltáriszentségben, akár egy ikonon, akár a Szentíráson keresztül. Ne gondolkozzak, ne mondjak semmit, csupán nézzem Őt, és engedjem, hogy hasson rám.)
- Keressem meg a környezetemben azt, akivel senki nem foglalkozik, senki nem törődik és szánjak rá időt, figyelmet!
A szegények szolgálatában” – Hajós M. Ágnes, Kóródi M. Veronika
december 10., KEDD
“Hivatásuk arra szólítja fel őket, hogy minden jóakaratú emberrel együttműködve egy még inkább testvéri és evangéliumi világot építsenek, hogy eljöjjön Isten országa. Annak tudatában, hogy „aki Krisztust, a tökéletes embert követi, maga is egyre emberebbé válik”, gyakorolják feladataikat hozzáértéssel és a keresztény szolgálat szellemében.” (FVR Reg 14.)
A világban élnek, vagyis a világnak mindenféle feladatában és munkakörében a családi és társadalmi élet megszokott körülményei között, szinte ezekből a szálakból van szőve az életük. Itt hívja meg őket Isten, hogy saját hivataluk gyakorlásával az evangélium szellemében élve kovászként belülről járuljanak hozzá a világ megszenteléséhez, és életük tanúságával – hitük, reményük és szeretetük ragyogásával – mutassák meg másoknak Krisztust.
Törekedjenek a munkatevékenységükből fakadó sajátos kötelességek teljesítésére és az ahhoz szükséges szakmai felkészülésre, mert ez az első és alapvető hozzájárulásuk egy igazságosabb és testvéribb világ felépítéséhez.
“Kell, hogy Isten szolgái szüntelenül el legyenek foglalva imádsággal vagy más jócselekedettel.” (1Reg 7,11-12) ,,A lustaság a kapu, melyen át a bűnök betörnek. Ahol ezt valaki megnyitja, az ördögnek nincs nehéz dolga, ahogy Ferenc mondja, hogy a naplopásban tilosba ne tévedjen szívük vagy nyelvük”.
A munka kegyelem, isteni megbízatás. Végső soron Isten az, aki a dolgozó embert – mint szolgáját – felfogadja. Munkánkkal Neki szolgálunk, ezért ennek a munkának ,,minőséginek” kell lennie: “híven és áhítattal”. (Forrás:https://fvr.hu/portal/images/stories/tartalom/eloadasok/fvrkptalan%202011%20p.zatyklszl.doc)
- Megteszek-e minden tőlem telhetőt azért, hogy feladataimat kellő hozzáértéssel, szakértelemmel, lelkiismeretesen, legjobb tudásom szerint végezzem?
- Ma mindenképpen tegyek így!
- “Semmittevés” helyett igyekezzem hasznosan tölteni az időt!
december 9., HÉTFŐ
“Istennél semmi sem lehetetlen”
Szent Ferencnél a megtestesülésről idézett részletek őt „szentséges és dicsőséges, boldogságos, mindenkor Szűz Máriának” nevezik. Két dicséretet szentel neki Ferenc. Az ErÜdv lírai nyelven úgy mutatja be őt, mint hajlékot (templom, palota, sátor, ház, palást), ahol minden kegyelem teljessége és minden jó lakozik. A MZs antifónája szerint ő az Atya leánya és szolgálója. Ő áll a szentek hatalmas gyülekezetének élén.
Imádkozzuk el az alábbi két imádságot lassan, minden sor végén szünetet tartva, hogy bensőleg ízlelni tudjuk a szavakat:
“Üdvözlégy, Úrnőnk,
szentséges Királynénk, Istennek szent szülője, Mária,
ki szűz lévén templommá lettél,
és választottja a szentséges mennyei Atyának,
ő szentelt meg téged szentséges szerelmes Fiával
és a Vigasztaló Szentlélekkel.
Minden kegyelem teljessége és minden jóság
lakozott és lakozik tebenned.
Üdvözlégy te, Isten palotája;
Üdvözlégy te, az ő lakozó sátra;
Üdvözlégy te, az ő lakóháza.
Üdvözlégy te, az ő palástja;
Üdvözlégy te, az ő szolgálója;
Üdvözlégy te, az ő anyja,
legyetek üdvözölve ti, szent erények mind,
kik a Szentlélek kegyelméből és megvilágosításából
a hívek lelkébe ereszkedtek,
hogy a hitetleneket Istenben hívő emberekké
formáljátok át.”
“Istennél semmi sem lehetetlen” – a Szűzanya a hitben, a ráhagyatkozásban is példaképünk.
- Kérjem az Ő segítségét, hogy az Istenben való ráhagyatkozásban tudjak növekedni, bízzam ma egy nehézségemet Máriára!
- Keressek egy lelki olvasmányt, mely segít hitem növekedésében!
Advent 2. VASÁRNAPJA
“Tegyenek meg mindent, hogy az Evangéliumot gyakran olvassák, és hogy az Evangélium igazságait az életbe ültessék át, mindennapi életüket pedig újra meg újra az Evangéliumhoz mérjék.” (FVR Regula 4.)
“Aki szívébe fogadja és átelmélkedi a Szentírást, az előbb Krisztus-ismeretre tesz szert, majd pedig egyre inkább hasonló lesz hozzá.
Ez történt Szent Ferenccel attól a pillanattól, hogy az általa felújított Porciunkula templomban szentmisén vett részt, és meghallotta az Evangéliumnak azt a részét, amelyben az Úr Jézus szétküldi apostolait (Mt 10, 7–10). Örömében felkiáltott, és kijelentette: „Ez az, amit én akarok, ez az, amit én keresek, ez az, amit teljes szívemből tenni akarok.”
Szent Ferenc életében nagyon sok példát találunk arra, hogy biztatja rendi testvéreit és mindazokat, akikhez eljutnak szavai, akár élőszóban, akár írásban, hogy kövessék Jézus Krisztus evangéliumát. Az az életmód, amit Szent Ferenc felmutat, és mindenkinek ajánl, nem más, mint az Evangélium életbe ültetése. Szent Ferenc számára az Evangélium mindig az élő Krisztussal való találkozást jelentette. Ily módon élve, Isten Szegénykéje egy gyönyörű példát hagyott ránk, megmutatva, hogy maga az Evangélium képes átalakítani minket és hasonlóvá tenni Krisztushoz. “ (Forrás: http://ofm.ro/kolozsvariferencesek/fvr)
Egy lehetséges imádkozási mód a szentírással
Borka Zsolt – Advent
december 7., SZOMBAT
“Amíg egészséges volt, főtt ételeket alig fogadott el, amikor viszont nagy ritkán elfogadta, vagy hamut szórt bele, vagy elvette a fűszer ízét, többnyire víz hozzákeverésével.” Szent Bonaventura: LM
A keresztény aszkézis hitből fakadó életmód: módszeres és fokozatosan növekvő erőfeszítés az erények megszerzéséért Krisztus követésében. Kemény és következetes küzdelem, célja a tökéletes és bensőséges hasonlóság Krisztussal.
Megtérésünk sohasem egy befejezett folyamat. Egy kezdet, aminek folytatása van. “A tökéletesedés útja a kereszten át vezet. Nincs szentség lemondás és lelki harc nélkül.Az aszkézis életre szóló feladat, ismételt erőfeszítéseket kíván meg minden életkorban, de nem kényszerből fakad, hanem kiváltója egy izgalmas, örömteli lelkesedés. A szabadságára ráébredt ember megérti a lemondás, a folyamatos önnevelés és a fegyelmezett életvitel fontosságát. Az aszkézis célja: növekedni Isten iránti szeretetünkben.” (Szentmártoni Mihály: Istenkeresésünk útjai)
- Mire inspirál Szent Ferenc böjtje? Mit tudnék ma vállalni/miről tudnék ma lemondani?
P. Berhidai Piusz OFM: Szent Antal és az aszkézis
december 6., PÉNTEK
“Midőn a testvérek kérték, hogy tanítsa meg őket imádkozni, így szólt: “Ti, amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Miatyánk! És ezt: Imádunk Téged Krisztus, itt és a világon lévő templomodban, és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.” Megtanította őket arra is, hogy mindenben dicsérjék Istent és minden teremtményt miatt áldják őt…” (LM. IV.3.)
“Az imádság két fő célja az imádás és a kérés. Akkor “teszünk a legjobban”, ha leginkább azt kérjük, ami üdvösségünkre szolgál, elsősorban tehát természetfölötti kegyelmeket, másodsorban pedig a természetes javakat, de csak annyiban, amennyiben üdvösségünkre szolgál. (Keressétek előbb Isten országát…)
Az ideiglenes javak önmagukban nézve képtelenek arra, hogy kielégítsék szívünk vágyait, mivel azonban sok mulandó dologra szükségünk van, hogy éljünk, bátran kérjük az anyagi “kenyeret”, de rendeljük alá ezt a lelkieknek.” (Tanquerey: A tőkéletes élet).
- Tűzzek ki a szokásoshoz képest minden napra – de legalább a mára – 5-10 perccel hosszabb imaidőt, és imádkozzak el egy zsoltárt vagy más imádságot Isten dicsőítésére!
A dicsőítő ima lényege, hogy Istent Önmagáért dicséri. Ahogy a Katekizmus írja: A dicséret az az imaforma, amely egész közvetlenül Istennek ismeri el Istent. Önmaga miatt énekel Neki, dicsőíti Őt, nem azért, amit tesz, hanem, mert Ő VAN.
Isten dicsőítésének 7 következménye (Ez az a nap! Magazin)
Laudate omnes Gentes
december 5., CSÜTÖRTÖK
“akik látják ugyan a szentséget, mely az oltáron a pap kezében az Úr szavai által a kenyér és bor színében megszentelődik, de nem látják lelke és istensége szerint és nem hiszik róla, hogy az valósággal a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére, elkárhoznak. Hiszen maga a Magasságbeli tanúsítja: Ez az én testem és vérem, az én új szövetségemé [mely sokakért kiontatik]; és: aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van…
(…) bár testi szemünkkel csak a kenyeret és a bort látjuk, fontoljuk meg és higgyük szilárdan, hogy ez az ő élő és valóságos teste és vére.” (Intelmek 1.)
“Mivel az Oltáriszentségnek az a rendeltetése, hogy Jézussal és Istennel bensőséges kapcsolatba hozzon bennünket, mindaz, ami az előkészületben vagy hálaadásban ezt a bensőséges, átalakító és maradandó egyesülést előmozdítja, növeli a szentáldozás üdvös hatásait. A legelső előkészület összes állapotbeli kötelességeinknek, Jézussal egyesülésben, a lehető legtökéletesebb teljesítése.” (Tanquerey: A tökéletes élet)
- Gondoljam át szentáldozásaimat, az arra való felkészüléseimet, az Eucharisztia vételének fontosságát, gyakoriságát és járuljak az alábbiak szerint szentáldozáshoz:
- Figyeljek egész nap az előkészületre: kötelességeim alapos végzése, szentségi böjt, imádság szentáldozás előtt…
december 4., SZERDA
“Az Úr a következő módon mutatta meg nekem, Ferenc testvérnek, hogyan kezdjem el a bűnbánattartást: míg bűnökben éltem, nagyon keserű volt számomra a leprások látása. És maga az Úr vezérelt közéjük, és én irgalmasságot cselekedtem velük. És amikor eltávoztam tőlük, az, ami előbb keserű volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére.” (Végrendelet)
A (ferences) bűnbánó életben az alábbiakat érdemes szem előtt tartani:
A bűnbánó életre való meghívásban Isten a kezdeményező: „Az Úr a következő módon mutatta meg nekem, Ferenc testvérnek, hogyan kezdjem el a bűnbánattartást.”
Isten olyan helyekre vezet, ahová nem akarunk menni, de mindez alkalmat ad arra, hogy növekedjék Istenbe vetett bizalmunk. A bűnbánó mindezt elfogadja, és elkezd szolgálni másoknak, elfogadva őket, és végül önmagát is: „és én irgalmasságot cselekedtem velük.”
Ennek eredménye a boldogság elérése: „ami előbb keserű volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére.”
Tehát a bűnbánók azok az emberek, aki megnyitják a szívüket az Istennek. Mindezt saját világi környezetükben teszik meg. A bűnbánat (metanoia) az önmegvalósítás pozitív tette, szívünk megnyitása a szentháromságos egy Isten bennünk való működésére.
Gyakran előfordul, hogy összetévesztjük ezt a bűnbánatot magával a bűnbánattartással, hiszen a hagyományos bűnbánati cselekedetek, a böjt és az alamizsna csak következményei annak, hogy megnyíltunk Isten előtt.
Bár a megtérés fontos eszközei tudnak lenni, önmagukban ezek mégsem tudnak minket Istenhez vagy akár a megtérésre vezetni. Mert mit használ a böjt, ha azt nem az Isten működésére való megnyílás szándékával tesszük? Hasonlóképpen áll a dolog az alamizsnával vagy a szegények megsegítésével is. Csak a fentebb említett megnyílt szív tud Isten erejében bízva élő segítség lenni a rászorulók számára. Másképp csak személyválogató, aki önkényesen eldönti, ki is a szükséget szenvedő.” (Panthea Tibor OFM: Az öröm és remény hírnökei)
- Bűnbánatom jeléül végezzek ma valamilyen bűnbánati gyakorlatot: alamizsna, böjt, csend, virrasztás, az irgalmasság testi-lelki cselekedetei
december 3., KEDD
“Hű és okos szolga az, aki minden vétségéért kész bűnhődni, bensőleg töredelmes bánattal, külsőleg pedig gyónással és az elégtétel cselekedeteivel.” Int 23
Az áteredő bűn következtében minden emberben hajlandóság van a bűnre, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem minden emberben egyformán erős: vérmérsékletünk és jellemünk szerint változik.
Küzdenünk kell gonosz hajlamaink, a világ és az ördög ellen, melyek mind szítják rossz kívánságainkat.
Küzdelmünkben segít bennünket az imádság, az Istennek felajánlott cselekedeteink és jószándékaink, valamint a szentségek – megfelelő buzgósággal és felkészüléssel való – vétele.
„Bocsánatos bűneink rendszeres meggyónása segítséget jelent lelkiismeretünk alakításában, a rossz hajlamaink elleni küzdelemben. Lehetővé teszi, hogy Krisztus gyógyítson bennünket és a Lélek életében gyarapodjunk. Ha gyakrabban fogadjuk Isten irgalmasságának ajándékát e szentségben, az sürgetni fog, hogy mi magunk is irgalmasszívűek legyünk, mint Ő. [Vö. Lk 6,36.]”
- A napokban végezzem el a szentgyónásomat, megfelelően felkészülve arra: Gyónás, bűnbánat (Országúti Ferences Plébánia)
- A lelkiismeretvizsgálat előtt (vagy a nap folyamán bmilyen munka közben (is) imádkozhatom és hallgathatom a Jézus-imát. A mellékelt videó segíthet ebben.
A JÉZUSI IMÁDSÁG vagy SZÍV IMÁJA
december 2., HÉTFŐ
Spoletói álomlátása során Krisztus azt kérdezi tőle: „Mondd csak, Ferenc, ki a nagyobb, az Úr vagy a szolga?” Ferenc válaszára pedig, hogy az Úr a nagyobb, tovább kérdezi: „De hát akkor miért a szolgának akarsz szolgálni, és miért nem az Úrnak?” (vö.: Szt.Bonaventura: LM 52.o.)
“A becsvágyó és családjának társadalmi lehetőségeinél magasabbra törő ifjú polgár, Ferenc számára döntő volt ez a felismerés: Isten a nagyobb, a Legnagyobb. Isten a Fölséges. Úgy tűnik, Ferencnek éppen ez a felfokozott becsvágya, a legtöbb, a legnagyobb keresése lett az a kapu, amin keresztül Isten felismerhetően beléphetett az ő világába. (…) rögtön felkerekedett: megjelölte magát a szent kereszt jelével, felkantározta lovát, nyeregbe szállott, és néhány végeladásra kikészített skarlátposztóval a legrövidebb úton Folignóba ment. Itt a szokásos módon eladta minden portékáját, s mivel ügyes kereskedő volt, még lovát is, melyen addig ült, a kapott ár fejében otthagyta.
Miután így minden tehertől megszabadult, visszatérő útjában egyre azon törte a fejét, milyen vallásos célra fordíthatná a pénzt. És íme, miközben csodálatos módon egészen Isten ügyének adta át magát, csak egy órára is elviselhetetlen tehernek kezdte érezni a pénzt; az egész summát olybá vette, mint a tengerpart fövenyét, és igyekezett minél előbb túladni rajta. Amint így Assisi felé baktatott, az út mentén egy templomocskára bukkant, melyet valamikor San Damiano tiszteletére építettek…” (1Cel 4,8-9)
A megtérés az ember elfordulását jelenti eddigi kötöttségeitől, a »hiábavaló dolgoktól«, a bálványoktól, elfordulást a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmától Istenhez. Radikális fordulatról van szó, mely az értékek átrendeződését jelenti.
Ferenc hátrahagyta családját, korábbi álmait, terveit, az anyagi gazdagságot.
- Nekem vajon mit kell hátrahagynom, ami akadályt képez az Úr és köztem?
- Van-e esetleg olyan vágyam (legyen az földi, világias, rendezetlen), amin keresztül Krisztus be tud lépni az életembe, hogy Ő Maga teljesítse be azt/azokat?
- Kérjem ma a megtérés kegyelmét!
Megtérők imája – Jézus élete c. filmből
Advent 1. VASÁRNAPJA
“Fölötte igen nehéz a megszokott dolgoktól elszakadni, s a lélekben gyökeret vert szokásokat csak kínkeservesen lehet kitépni. A lélek, ha még oly nagy ideje jobb útra tért is, vissza-visszatér kezdeti hibáihoz, és a bűn az idő múlásával szinte természetünkké válik. Így Ferenc is megpróbálta kivonni magát az isteni kéz alól, és hogy viszonyai kedvezőbbre fordultak, egykettőre megfeledkezett az atyai fenyítésről. Ismét arra kezdett gondolni, ami a világé. És mivel nem ismerte Isten tervét, azzal ámította magát, hogy a világi dicsőségért és hiúságért még világraszóló dolgokat fog művelni.” (Cel I./2.)
Advent első vasárnapján, amikor az evangéliumban szívünk elnehezedéséről beszélünk, gondoljunk egy megkötözött madárra, mely a kötél szorításában nem tud repülni, nem tud menni a Fény felé, nem tud táplálékot keresni. A mi szívünk is így el tud nehezedni, ha evilági élvezetekkel töltjük meg, ha tele vagyunk aggodalmakkal, vagy ha önsajnálatba esünk.
Akarjunk szabadon szárnyaló madarakká válni, s ezen a napon nézzünk magunkba:
- Mik azok az evilági gondok, élvezetek, melyek elnehezítik szívemet?
- Milyen lelki ajándékot/kegyelmet szeretnék kérni a következő hetekre? (Fogalmazzam meg, írjam le egy mondatban és minden imádságomat kezdjem ezzel a kéréssel! (“Add Uram, hogy az előttem álló készületi időben…”)
- Gondoljam végig adventi elhatározásaimat!
Agapé 78. adás – Adventi készület
Bevezető gondolatok az adventi készület egészére
Jótanács adventre:
- Foglalkozzunk többet Isten dolgaival, ismerjük meg jobban azt, akit várunk. Legyünk többet csöndben, imádkozzunk minden nap – lehetőleg ugyanabban az időpontban meghatározott időt kitűzve magunk elé. Kerüljük most a hangos helyeket, izgalmakat, szórakozásokat. Járjunk Mária lelki iskolájába: figyeljük őt, imádkozzunk hozzá, vegyünk részt a rorate miséken.
- Ajándékainkat a helyes lelkület és szeretet készítse elő és hitelesítse: gondos, személynek szóló kiválasztás, és nem üzleti szellem.
- A közelgő Karácsony várakozásában szorgosan, mégis vidáman tisztítsuk ki lelkünket minden szennytől.
Forrás: https://nepenektar.hu/idoszak/advent/liturgia/9/exp/1/tanitas-az-adventrol
A keresztény lelkiség az emberi élet és az istenkeresés útját három szakaszra osztotta: a megtisztulás, a megvilágosodás és az egyesülés útjára.
Advent 1. hetében szívünk megtisztítására figyelünk, mely feltételezi a szívbéli megtérést és elvezet a bűnbánatra, valamint a bűn és a bűnre vezető alkalmak tudatosabb kerülésére. A hét és a lelki élet ezen útjának témái: megtérés, rendszeres ima(idő), bűnbánat, önmegtagadás.
A 2. hét a megvilágosodás szakasza, mely a bűnnek való ellene mondás helyett az istenszeretetre fókuszál, az erényekben való gyarapodásra. Jelen van benne az istenszeretetből vállalt aszkézis, az imádság áthatja a napokat, benne a kötött és személyes, a szóbeli és elmélkedő imádság dinamikájával, a szentségek gyakori vételével.
A 3. hét az egyesülés útja, mely az Istenben átélt békéhez, a vele való egységhez, a Szentlélek erejével való beteléshez vezet a nyolc boldogság szellemében élve.
Advent 4. hetében a megtestesülés titkára fókuszálunk, a napi evangéliumokat szemlélve, hogy Krisztust ne csak a felszínen, hanem egészen megszülethessen bennünk.
Az Advent (eljövetel) kifejezés a Bibliában Isten szabadító hatalmának, uralmának megnyilvánulását jelenti. Az Ószövetség összekapcsolja Isten eljövetelét, megjelenését az ítélettel és a választottak megszabadításával, majd a kifejezés egyre jobban egybeforr a Messiás alakjával, aki az Úr nevében jön. Az Újszövetség arról tesz bizonyságot, hogy Isten szabadító eljövetele Jézus Krisztus megszületésével (első advent) megtörtént. Az eljövetel ugyanakkor eszkhatológikus kategória, Jézus Krisztus visszajövetelét (második advent) jelenti. Erre az eljövetelre irányul keresztény reményünk és ez ad távlatot, célt a mindennapjainknak.
Az adventi liturgikus időszak és készület alapgondolata a megtestesülésben közénk érkező Krisztus várása volt, ami az ítéletre érkező Krisztus várásával gazdagodott, majd további jelentéssel bővült és az Úr 4 eljövetelét állítja szemünk elé: először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer az ítéletkor jön el.
Advent tehát e készület ideje, amikor Isten Fiának az emberekhez való első eljövetelére emlékezünk; egyúttal azonban olyan időszak is, amelyben ez a visszaemlékezés ráirányíthatja figyelmünket Krisztus történelemvégi, második eljövetelének várására. E két ok miatt az adventi idő a bensőséges és örvendező várakozás ideje. (ESZ, 39.)
A bensőséges és örvendező várakozáshoz ajánljuk a “szokásos” és hagyományban gyökerező gyakorlataink mellett a lelki élet felosztása szerinti adventi – ferences lelkiségű – elmélkedéseinket.
Tartalmi szerkesztő: Kovácsné Szabó Zsófia
A készületi anyaghoz felhasznált források:
Adolphe Tanquerey: A tökéletes élet I-II. Salvatoris Könyvkiadó Kft.
Arcanum Kézikönyvtár (Keresztyény Bibliai Lexikon, Haag Lexikon, Katolikus Lexikon, Arcanum Adatbázis Kiadó; www.arcanum.hu)
Szent Bonaventura: Szent Ferenc élete (Legenda maior: LM), SZIT, Budapest, 2015
A.Rotzetter-W.C.Van Dijk T.Matura: Assisi Szent Ferenc, Vigilia Kiadó, Budapest, 1995
Ilia Delio: A ferences imádság, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 2019
Assisi Szent Ferenc írásai, Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, Budapest, 2018
Assisi Szent Ferenc perugiai legendája, Helikon Kiadó
http://www.ppek.hu/konyvek/Celanoi_Tamas_eletrajzai_Szent_Ferencrol_1.pdf
http://www.ppek.hu/k192.htm