Naphimnusz
Assisi Szent Ferenc, 1225 (NapH)
Ferenc e legnépszerűbb és legismertebb művének, “A Naptestvér énekének” keletkezését a Perugiai Legenda meséli el minden részletével együtt (43.44.51.100). Eszerint a Naphimnusz ujjongása Ferencben nem a sikerek csúcsán, a természet szemlélése közben, a lelkesedés tetőfokán született meg. Éppen ellenkezőleg, szinte a mélyponton. Megírásakor Ferencet szemfájása és egyéb betegségei kínozták, nem tudott aludni, viskójában egerek zavarták, lelkére sötétség nehezedett.
Itt hirtelen megértette, mi vár rá az Úrnál. “Nekem tehát ezentúl nagyon kell örvendeznem betegségeimben és gyötrelmeimben, vigaszt kell találnom az Úrban, és mindig hálát kell adnom az Atyaistennek és egyszülött Fiának, Urunknak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nekem juttatott nagy kegyelemért és áldásért, hogy tudniillik irgalmasságában engem, méltatlan kis szolgáját, még mint testben élő embert kegyes volt országáról biztosítani. Ezért az Úr dicséretére, a mi vigasztalásunkra és szomszédaink épülésére új dicsőítő éneket akarok szerezni az Úr teremtményeiről, melyeket nap mint nap használunk, és amelyek nélkül nem élhetünk, de melyek által az emberi nem súlyosan vét Teremtője ellen. Naponta hálátlanok vagyunk ekkora kegyelemért, mert nem dicsérjük úgy Teremtőnket és minden jó adományozóját, ahogy illenék.”
Az utolsó két strófa kivételével 1225 áprilisában született. Az olasz irodalom umbriai dialektusban írt egyik első emléke ez, csak két régebbi szövegemlékről tudunk. A fordítót ezért szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a per szó fordítása: Áldott légy, Uram, minden alkotásod-ért –által. Sík Sándor fordítását az eredeti szerint két helyen módosítottuk. A 12. versben Sík S. “testvérünk” -et fordít “nővérünk” helyett; a 14.-ben pedig “az Urat”, “Uramat” helyett. (Ferences Források I., Assisi Szent Ferenc művei)
1 Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
2 Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
3 Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja
és aki reánk deríti a te világosságod.
4 És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.
5 Áldjon, Uram téged Hold nénénk
és minden csillaga az égnek;
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
6 Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásodat.
7 Áldjon, Uram, tégedet Víz hugunk,
oly nagyon hasznos ő,
oly drága, tiszta és alázatos.
8 Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
9 Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem,
füveket és színes virágokat.
10 Áldjon, Uram téged minden ember,
ki szerelmedért másnak megbocsát.
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
11 Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
12 Áldjon, Uram, nővérünk, a testi halál,
Aki elől élő ember el nem futhat.
13 Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
És boldogok, akik magukat megadták
te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak.
14 Dicsérjétek Uramat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
és nagy alázatosan szolgáljátok.
Sík Sándor fordítása, módosítással
A Naphimnusz útja
fr. Urbán Erik OFM elmélkedése fr. Wertheim Mátyás OFM rajzaival
Áldjuk a Földön Isten szegénykéjét,
Kései társak saruszíjat oldva,
Ő már a mennyben követi a Bárányt
Akármerre jár, akármerre jár.
Nyíltszívű gyermek, nem italtól részeg,
Társai nézik Isten bolondjának,
Egykori rongyos koldustarisznyája
Színig tele már, színig tele már.
Áldott az Isten, igazán ítélő,
Karja a gőgöst méltán megalázza,
Ám a szelídre, az alázatosra
Kitárt karja vár, kitárt karja vár.
Keresztvetés: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
Bevezetés:
Szent Ferenc Naphimnusza a teremtett világ egyetemes énekét szólaltatja meg. Nem pusztán vers, hanem imádság, amelyben minden teremtmény hangot kap – a Nap és a Hold, a szél és a víz, a tűz és a föld, sőt a betegség és a halál is. Ez az ének arra hív bennünket, hogy újra felfedezzük: minden ajándék, minden jel, minden teremtmény Isten szeretetéről beszél.
Ha alázattal figyelünk, észrevesszük: az egész teremtés egy nagy kórus, amelyben nekünk is van helyünk. Most közösen járjuk végig ezt az utat, állomásról állomásra, testvérekkel és nővérekkel együtt, hogy szívünk Isten dicséretére hangolódjon.
Ének:
Mindenható Fölséges, jó Uram Isten
Téged áldás, hír dicséret dicsőítsen
Neved venni ajkára,
Ki van méltó magában?
Senki sincsen!
1. állomás – A dicséret forrása: az Úr
V.: Imádunk Téged, Teremtőnk, és áldunk Téged.
R.: Mert Szent Igéddel megteremtetted a világot.
Elmélkedés:
Ez az első szavakból áradó dicséret megmutatja: minden teremtett dolog – az ég, a föld, a nap, a víz, a szél – végső soron nem magáról beszél, hanem a Teremtőről. A teremtés nem önmagába záruló, hanem Istenhez vezető jel. Ha nem tanuljuk meg hálás szívvel szemlélni a világot, könnyen rabszolgái leszünk a fogyasztásnak és a birtoklásnak.
Amikor Istennek adom a dicsőséget, felszabadulok az önzésből, és rátalálok az igazi szabadságra. Amikor az ember Isten helyére akar ülni, végül saját maga ellensége lesz. Csak akkor lesz béke a szívünkben, ha felismerjük: minden az Ő kezéből származik.
A dicséret tehát nem pusztán szép szavak ismétlése, hanem életforma: elismerem, hogy minden ajándék, s ezzel alázatban és örömben élek.
Közös ima:
Dicsérünk Téged, minden élet forrása, Teremtőnk!
Taníts meg bennünket hálás szívvel látni a világot, hogy mindenben ajándékot fedezzünk fel, és ne váljunk a birtoklás rabjaivá.
Adj nekünk alázatot, hogy felismerjük: minden Tőled származik, és minden Hozzád tér vissza.
Áldott légy, Urunk, mert benned találjuk meg igazi szabadságunkat!
Ének:
Sokféle szép teremtményed mind dicsérjen,
Bátyánk Urunk kedves Napunk kiváltképpen,
Hintve arany sugarat,
Jelenti szent Magadat,
Szerelmében!
2. állomás – A világosság ajándéka
V.: Imádunk Téged, Teremtőnk, és áldunk Téged.
R.: Mert Szent Igéddel megteremtetted a világot.
Elmélkedés:
A Nap fénye nélkül minden sötét és élettelen lenne. Ahogy a Nap mindenkit egyformán beragyog, úgy Krisztus világossága is minden embernek szól – függetlenül nemtől, származástól vagy vallástól. A fény a szeretet gyengéd nyelvén szól hozzánk. A világosság nélkül a Föld sötét és halott lenne. Ez a fény Isten szeretetének jele: az Ő világossága nem elvakít, hanem melegít, nem pusztít, hanem éltet. A keresztény ember nem a sötétségben jár, hanem a Feltámadott világosságát hordozza. Ez azt jelenti: mi magunk is hivatottak vagyunk „kis napokká” válni mások életében. A Nap tehát nemcsak a teremtés csodája, hanem Krisztus szeretetének élő képe: ragyogása arra hív, hogy mi is remény és öröm sugárzói legyünk ott, ahol szomorúság és árnyék borul az emberekre.
Közös ima:
Krisztus, világosságunk, ragyogj ránk és melegítsd fel szívünket!
Köszönjük a Nap fényét, amely mindenkit egyformán beragyog, és amely Benned, a Feltámadottban nyer értelmet.
Taníts minket arra, hogy fény és remény legyünk a világban, különösen azok számára, akik sötétségben élnek.
Add, hogy mindennapjainkban sugározzuk a Te világosságodat, és életünkkel hirdessük: Te vagy a mi Napunk és örömünk!
Ének:
Dicsérjen. Hold asszony – nénénk s minden csillag,
Az Ég boltján szende fénnyel világolnak,
Oda való vagyok én,
ahol ragyog az a fény,
Biztatólag!
3. állomás – Az éjszaka szelíd fényei
V.: Imádunk Téged, Teremtőnk, és áldunk Téged.
R.: Mert Szent Igéddel megteremtetted a világot.
Elmélkedés:
A Hold és a csillagok csendben, alázattal ragyognak. Nem harsányak, mégis fényt hoznak az éjszakába. Az ő ragyogásuk Isten titokzatos jelenlétéről beszél: arról, hogy a sötétségben sem vagyunk egyedül. Minden dologban jelen van egy titokzatos ragyogás. A világ tele van Isten titkaival, ha van szemünk és szívünk, hogy felfedezzük.
Az éjszakai égbolt arra hív, hogy mi is megtanuljunk csendben figyelni, észrevenni az apró fényeket – mások kedvességét, a remény jeleit, a Lélek szelíd sugallatait. A csillagok szépsége emlékeztet arra, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban, hanem Isten szeretetének hálójába vagyunk szőve. Ez a háló köti össze az egész emberiséget és a teremtést: mindannyian Isten fényét tükrözzük, mint a Hold, amely a Nap világosságát adja tovább.
Közös ima:
Urunk, köszönjük a csillagok fényét és a Hold szelíd ragyogását!
Taníts minket arra, hogy a csendben meghalljuk szavadat, és az apró fényekben is felismerjük szereteted jeleit.
Adj nekünk türelmes szívet, hogy észrevegyük a titkos szépségeket, és alázatos lelkületet, hogy fényt tükrözzünk mások életében, mint a Hold a Nap világosságát.
Áldott légy, Urunk, mert az éjszakában is velünk vagy, és soha nem hagysz magunkra!
Ének:
Dicsérjen jó Szél öcsénk is frissen fúvó,
Hozhat derűt, hozhat borút minden szél jó
Uram Jézus Te tudod,
Szándékunkat Te bírod,
Igaz Biró!
4. állomás – Az élet lehellete
V.: Imádunk Téged, Teremtőnk, és áldunk Téged.
R.: Mert Szent Igéddel megteremtetted a világot.
Elmélkedés:
A levegő láthatatlan, mégis az élet alapja. Nélküle nem élhetünk. A szél és a légmozgás a Szentlélek jelképe is: ott fú, ahol akar, új életet és frissességet hoz. A tiszta levegőhöz való hozzáférés alapvető emberi jog. Amikor az emberek beszennyezik a vizeket, a talajt, a levegőt: ezek mind bűnök. Mert a természet ellen elkövetett bűntett bűncselekmény önmagunkkal szemben és bűn Isten ellen. Amikor szennyezzük a levegőt, a legszegényebbek szenvednek leginkább – azok, akik nem tudnak elköltözni, nem tudnak védekezni. A teremtés sóhajtozik, és várja Isten gyermekeinek megjelenését, akik képesek felelősen gondoskodni róla” (vö. Róm 8,19). A szél tehát emlékeztet: az élet nem a birtoklásból fakad, hanem az ajándékba kapott Lélekből, aki mindig újat és tisztát akar adni nekünk.
Közös ima:
Szentlélek, élet lehelete, fújj át rajtunk és újítsd meg a világot!
Köszönjük a levegő ajándékát, amely láthatatlanul hordozza az életet.
Tisztítsd meg szívünket az önzéstől, és add, hogy felelősséggel őrizzük a levegő tisztaságát, hogy minden testvérünk élhessen belőle.
Adj bátorságot, hogy megvédjük közös otthonunkat, és nyitottságot, hogy befogadjuk a Te sugallataidat, amelyek mindig életet hoznak!
Ének:
Dicsérjen szép húgocskánk a csobogó Víz;
alázatos, tisztaságos csupa jó íz;
észrevétlen elsurran,
néked hódol, jó Uram,
s minket hódít!
5. állomás – A tisztaság és az újrakezdés jele
V.: Imádunk Téged, Teremtőnk, és áldunk Téged.
R.: Mert Szent Igéddel megteremtetted a világot.
Elmélkedés:
A víz egyszerűnek tűnik, mégis felbecsülhetetlen kincs: éltet, frissít, tisztít, gyógyít. A keresztségben a víz az új élet jele, amely által Isten gyermekei leszünk. A vízhez való jog alapvető emberi jog, mert nélkülözhetetlen az emberi élet fennmaradásához. A víz pazarlása tehát nem csupán természetellenes, hanem igazságtalanság is: másokat fosztunk meg az élet lehetőségétől. A vízben Krisztus is megkeresztelkedett, így minden csepp vízben ott rejlik a megszentelés lehetősége. A víz így nemcsak természeti erőforrás, hanem szentségi jel is: Isten közelségének és gyógyító szeretetének hordozója.
Közös ima:
Urunk, köszönjük a víz ajándékát, amely frissít és tisztít!
Hálát adunk a keresztség forrásáért, amelyben újjászületünk, és Isten gyermekeivé válunk.
Kérünk, taníts bennünket józanul és felelősen használni a vizet, hogy senki ne maradjon szomjas testben és lélekben.
Adj együttérző szívet, hogy észrevegyük a szomjazókat, és tiszta vizet adjunk azoknak, akiknek nélkülözhetetlen ez az ajándék.
Áldott légy, Uram, Nővér Vízért, aki bennünket új élettel ajándékoz!
Ének:
Dicsérjen vad öcskösünk, a daloló Tűz!
Jó kedvében messze fénylik, éjet száműz
Hatalmas és fiatal,
lobogó lángjaival
Ég felé húz!
6. állomás – A fény és a melegség ereje
V.: Imádunk Téged, Teremtőnk, és áldunk Téged.
R.: Mert Szent Igéddel megteremtetted a világot.
Elmélkedés:
A tűz ősidők óta az élet kísérője: melegít a hidegben, ételt készít, fényt ad a sötétben. Ugyanakkor tud pusztítani is: ha kicsúszik kezünkből, rombol és sebez. A tűz így arra figyelmeztet: minden ajándék felelősséget hordoz. Az energiaforrások, amelyeket használunk, közös otthonunk gondos kezelését kívánják. A világ erőforrásai végesek, ezért a felelősség közös: a tűz, amely éltet, könnyen válhat pusztító lánggá, ha önző módon használjuk. De a tűz a Lélek jelképe is. Pünkösdkor lángnyelvek formájában szállt le az apostolokra, hogy új életre gyújtsa a világot. A Szentlélek tüze az, ami bátorságot ad, hogy tanúságot tegyünk, hogy szeretetből égjünk anélkül, hogy felemésztenénk. Tűz testvér tehát emlékeztet arra, hogy az emberi szívben is lehet tűz: a szeretet tüze, amely melegít és fényt ad másoknak, de nem pusztít.
Közös ima:
Urunk, köszönjük Testvér Tűz ajándékát, amely világosságot és meleget ad nekünk!
Kérünk, taníts minket felelősséggel élni minden energiával és erővel, hogy az ne romboljon, hanem életet szolgáljon. Gyújtsd meg szívünkben a Szentlélek tüzét, hogy égjünk a szeretettől, de ne emésszük fel egymást. Add, hogy fény és melegség legyünk a világban, különösen a fázóknak, a magányosoknak és a reményteleneknek. Áldott légy, Urunk, Testvér Tűzért, aki bennünket a Te szereteted lángjára emlékeztet!
Ének:
Dicsérjen Fold-asszonyanyánk, drága dajka,
Füves pompás, gyümölcs termő, fával tarka
Keblén zsendül minden ág,
Ékesíti vad virág,
Ezerfajta!
7. állomás – A tápláló otthon
V.: Imádunk Téged, Teremtőnk, és áldunk Téged.
R.: Mert Szent Igéddel megteremtetted a világot.
Elmélkedés:
A föld valóban anya: éltet és gondoskodik rólunk. Testünket és kenyerünket belőle kapjuk. Ezen testvérünk, a Föld, tiltakozik a rossz bánásmód ellen, amelyet felelőtlen használatunkkal okozunk. Amikor pusztítjuk az erdőket, szennyezzük a talajt, mérgezzük a vizeket, saját otthonunkat tesszük tönkre. A teremtett világ közös otthonunk, amelyet gyermekeinknek és unokáinknak kell továbbadnunk, nem kifosztva, hanem megőrizve. A földanya gondoskodása arra indít, hogy mi is felelősen és szeretettel bánjunk minden ajándékkal – ne uralkodjunk rajta, hanem szolgáljuk, mint ahogy az Eucharisztiában is hálával fogadjuk a kenyér és a bor ajándékát.
Közös ima:
Teremtőnk, köszönjük a Földet, közös otthonunkat, amelyből kenyeret, gyümölcsöt és szépséget adsz nekünk! Bocsásd meg, amikor felelőtlenül kihasználjuk, és nem tiszteljük Anyánkat, a Földet. Add, hogy alázattal őrizzük és szeretettel gondozzuk, hogy gyermekeink és unokáink is megtapasztalják gazdagságát. Segíts, hogy az Eucharisztiában újra és újra felismerjük: minden a Te ajándékod, és mindenért hála illeti a Te nevedet!
Ének:
Dicsérjen ki Szerelmedért béketűrő,
Valamikor betegség vagy háború jó,
Boldog, aki megbocsát,
Tőled nyer majd koronát
Könyörülő!
Dicsérjen a testi halál édes nénénk,
Rosszaknak jaj értünk is jő, hogy megtérnénk,
Boldog, aki Hozzad tért,
Benned hunyt el kiben élt,
S ma is él még!
8. állomás – A béke beteljesedése – a végső dicséret
V.: Imádunk Téged, Teremtőnk, és áldunk Téged.
R.: Mert Szent Igéddel megteremtetted a világot.
Elmélkedés:
Szent Ferenc boldognak mondja azokat, akik békében és Isten akaratában élnek. A végső dicséret a szeretet teljessége lesz, amikor minden teremtmény együtt zengi Isten dicsőségét.
A világmindenség célja, hogy elérje beteljesedését Istenben, ahol minden lény végre teljes fényben ragyog, és mi testvérként állunk egymás mellett.
Ez a jövő nem csupán távoli remény, hanem már most elkezdődik: minden alkalommal, amikor hálát adunk, amikor békét teremtünk, amikor testvérként fordulunk egymáshoz. A béke nem csupán a háború hiánya, hanem a harmónia, amelyet akkor találunk meg, amikor tiszteljük Istent, a másik embert és a teremtett világot. Így válik a béke és a dicséret a teremtés igazi nyelvévé: együtt énekelni Istennek most és az örök életben, mint Szent Ferenc, ez a jövő, amelyre mindannyian meghívást kaptunk.
Közös ima:
Uram, tégy minket békéd eszközeivé!
Add, hogy szavaink és tetteink a kiengesztelődés forrásai legyenek, ne a megosztáséi.
Taníts meg bennünket testvérként élni minden emberrel és minden teremtménnyel, hogy már most megízleljük a végső dicséret örömét.
Hadd zengjük együtt az egész világegyetemmel: Tiéd a dicsőség és a tisztelet mindörökké!
Befejezés:
Ének:
Dicsérjétek Istent minden teremtmények,
Halászóval hódoljatok Szerelmének,
Szolgáljátok ahogy kell,
s alázatos szívekkel,
Szeressétek!
„Dicsérjétek az Urat és áldjátok
És mondjatok hálát neki.
És nagy alázatosan szolgáljátok!”
A teremtett világ éneke nem ér véget: tovább zeng bennünk, minden lélegzetben, minden fénysugárban, minden csepp vízben, minden melegítő tűzben, minden termő földben. Amikor együtt dicsérjük az Urat a teremtéssel, már most részesedünk abból a végső harmóniából, amelyre minden létező hivatott.
Zárjuk ezt az utat hálás szívvel, és vigyük magunkkal a dicséret lelkületét: hogy életünk minden pillanata – szavaink, tetteink, csendjeink – Isten szeretetét hirdesse. Mert Ő az Alfa és az Ómega, a kezdet és a Beteljesedés, Akihez minden visszatér.
Keresztvetés: Istennek segítsége maradjon mindenkor mivelünk. Ámen.
Amikor Isten Szent Ferencet hívta
akkor ő elhagyta mindenét
és messzi tájak visszhangozzák lágyan
a madárkákkal vidám énekét.
Refr.
Hogyha mindenedet elhagyod a világon
Istennel te vagy úgyis a leggazdagabb
úgy élj, hogy segíthessél máson
s a szíved legyen mindig tiszta és szabad.
Későbben aztán jöttek rendre társak
segítő bátor apostolok
koldus szegény mind de a nagyvilágnak
szívébe lopták ezt a dallamot.
Refr.
Hogyha mindenedet elhagyod a világon
Istennel te vagy úgyis a leggazdagabb
úgy élj, hogy segíthessél máson
s a szíved legyen mindig tiszta és szabad
Vágyakkal terhes keserű szívünknek
elkelne néha egy jó barát
ki lelkünk újra vidámmá tenné ha
énekelné Szent Ferenc dalát.
Refr.
Hogyha mindenedet elhagyod a világon
Istennel te vagy úgyis a leggazdagabb
úgy élj, hogy segíthessél máson
s a szíved legyen mindig tiszta és szabad.
Hogyha mindenedet elhagyod a világon
Istennel te vagy úgyis a leggazdagabb
úgy élj, hogy segíthessél máson
s a szíved legyen mindig tiszta és szabad.
Refr.
Hogyha mindenedet elhagyod a világon
Istennel te vagy úgyis a leggazdagabb
úgy élj, hogy segíthessél máson
s a szíved legyen mindig tiszta és szabad.