„Én vagyok a feltámadás és az élet… Hiszed ezt?” (Jn 11,25–26)
Jézus Lázár feltámasztásával az Atya dicsőségét akarja megmutatni. Egész élete erről szól: láthatóvá tenni az Atya szeretetét. Kapcsolata az Atyával olyan mély és bensőséges, hogy fel sem merül benne a kétely: az Atya meghallgatja. Ezért a sírnál előbb hálát ad, és csak azután szólítja ki Lázárt.
Milyen más sokszor a mi imádságunk!
Mi nemcsak kérünk, hanem gyakran el is várjuk, hogy Isten pontosan azt és úgy adja meg, ahogyan mi elképzeltük. Szinte előre megírjuk a választ, és azt reméljük, hogy Isten majd aláírja. Ha így történik, örülünk. Ha nem így történik, csalódottak leszünk. Talán még a hitünk is meginog, mert úgy érezzük, nem kaptuk meg, amit kértünk.
Pedig az Atya mindig meghallgat, nem közömbös irántunk. Ő a szeretet. Nem utasít el bennünket – de nem is mindig azt adja, amit mi szeretnénk, hanem azt, ami valóban az életünkre, javunkra válik. Néha a helyzet változik meg, néha a szívünk.
Néha a kérésünk teljesül, máskor új utat mutat Isten, amelyről később értjük meg, hogy közelebb vitt az élethez, közelebb vitt Hozzá, közelebb vitt az örök élethez.
Jézus kérdése ma is személyesen hangzik:
„Hiszed ezt?”
Hiszem-e, hogy Ő az élet?
Hiszem-e, hogy az Atya szeret?
Hiszem-e, hogy Isten válaszol – még akkor is, ha nem úgy, ahogyan elképzeltem?
Egy történet segíthet megérteni ezt a bizalmat. Két gyermek játszik az udvaron, amikor egy méhecske kezd körülöttük repülni. A nagyobbik testvért megszúrja, aki sírni kezd. Amikor a méh a kisebbik felé közeledik, az édesapa átöleli a gyermeket és ezt mondja: „Ne félj! Már nem bánthat, mert bátyád kihúzta a fullánkját.”
Jézus vállalta a halál fullánkját. Ezért a halál nem az utolsó szó. Olyan, mint amikor a hajó eltávolodik a parttól: szemünk elől eltűnik, de valójában csak a másik partra érkezik.
Assisi Szent Ferenc a halált nem ellenségnek nevezte, hanem testvérnek. Nem azért, mert könnyű volt a szenvedése, hanem mert mélyen hitt Krisztus ígéretében: az élet erősebb a halálnál. Bizalma abban gyökerezett, hogy Isten mindig hűséges.
Nagyböjt arra hív, hogy imádságunk is átalakuljon. Ne csak kéréseink legyenek, hanem bizalmunk is. Ne csak azt mondjuk el Istennek, mit szeretnénk, hanem engedjük meg neki, hogy úgy válaszoljon, ahogyan Ő látja jónak.
Felhasznált elmélkedés: Sajgó Balázs atya elmélkedése
(forrás: kattima.hu)
