Beszámoló a Gyermek Jézusról nevezett közösség nyári lelkigyakorlatáról
A közösség július 30-31-én tartotta meg idei nyári lelkigyakorlatát. A rendezvénynek a móri kapucinus rendház nyújtott otthont a kapucinus atyák – különösen Sergio testvér, a házfőnök és a közösség asszisztense –, valamint a többi testvér jóvoltából, akik biztosították számukra a helyszínt. A találkozó külön ajándéka volt, hogy a tatai közösségből is velük tartott egy testvér.
A lelkigyakorlat alapgondolatát Máté evangéliumából választották a szervezők: „Adjátok meg hát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mt 22,21). A témát két napra bontva járták körül a közösség saját tagjai, Gerendai Sándor atya és Szendrei Mihály diakónus vezetésével. Az elhangzottakat délutánonként rövid szentségimádás, majd kiscsoportos és nagykörös reflexiók, beszélgetések követték. A napokat mindkét alkalommal szentmisével és zsolozsmával zárták.
1. nap: Istennek megadni, ami az Istené
- A legelső parancs: Isten maga az Élet és az örök élet feltétele, így a tagok kiemelték: szó szerint az ember életmódján múlik, hogy komolyan veszi-e Őt.
- Isten lenyomata: Mivel az embert Isten a saját képmására teremtette, az egész világon egyedülálló módon megadatott számunkra a „képesség Istenre”. Krisztus példáját követve kell élni, hogy a lelkeken Isten lenyomata szerepeljen a világi javakat jelképező császári képmás helyett.
- Gyümölcsöző élet: Ahhoz, hogy az ember termést hozzon, szőlővesszőként a szőlőtőkén (Krisztuson) kell maradnia. Az életszentség állapota nem a világ értékrendjétől, hanem Isten bennünk való jelenlététől függ, függetlenül az egyén életállapotától vagy munkakörétől.
- Megkülönböztetés: Szent Brigitta alapján a résztvevők áttekintették a Szentlélek és a gonosz lélek működésének 7-7 árulkodó jelét is.
2. nap: Mi illeti meg a császárt?
- Társadalmi tanítás: Világban élő ferencesként zsinórmértéknek számít az Egyház társadalmi tanítása, amely mindig időszerű útmutatást ad a modern kor aktuális kihívásaira.
- A tekintély tisztelete: A Szentírásból vett példák megmutatták, hogy a választott nép idején is kiemelten fontos volt a világi vezetőkért való imádság és a közjóért felelős tekintély tisztelete – még akkor is, ha az adott királyt inkább ellenségnek tekintették.
- A szubszidiaritás elve: A feladatokat mindig a legalsóbb szinten kell megoldani; a felsőbb szint koordinál, de nem diktál. Ez a mindennapi életre is érvényes: a nagyszülőknek például tiszteletben kell tartaniuk a felnőtt gyermekek jogát a saját családjuk életvezetését illetően.
- Értékhierarchia és tulajdon: Az üdvösséget semmilyen egzisztenciális, egészségi vagy szabadságot befolyásoló tényező nem előzheti meg. A mai ferences szegénység kapcsán a közösség tagjai szembesültek az olyan mindennapi hibákkal, mint a pazarlás, a rosszul végzett munka, a vissza nem adott kölcsön vagy a szélsőségesen egyenlőtlen tulajdonviszonyok.
Szombaton, augusztus 2-án a közösség a Porciunkula búcsú megünneplésére gyűlt össze Bodajkon, ahol Barsi Balázs atya celebrálta az ünnepi szentmisét.
A szentmise után két mélyen megrendítő tanúságtételt hallgathattak meg a jelenlévők:
- Egy felnőtt megtérésről és a Ferences Világi Rendre való rátalálásról.
- Egy súlyosan beteg gyermek kapcsán az imádság erejéről, az Úr vezetéséről és az Ő kegyelmi ajándékairól.
Az ebéd után Komáromi Mária tartott előadást „Az elköteleződés nagyban és kicsiben” címmel. Rámutatott, hogy a „nagybani” elköteleződés a keresztséggel kezdődik, amely eltörölhetetlen jeggyel kapcsolja az embert Istenhez, majd a hivatásban (házasság, papság, szerzetesség) bontakozik ki. A „kicsiben” való hűség pedig a mindennapi állapotbeli kötelességek következetes megélését jelenti, közvetlenül Jézussal vagy a házastárssal egységben.
A lelkigyakorlatot keresztúti ájtatossággal és a teljes búcsú elnyeréséért végzett imádsággal zárták a résztvevők.
