A szíven talált Ferenc története – aki az Irgalmas Istenre lángra lobbanó szívvel rácsodálkozva, nem tud mást imádkozni, mint : „én Istenem, és minden”. Rátalálva Jézusra, szíve minden vágya betelt. A történet folytatásában elmélkedhettünk arról, mi a tökéletes boldogság- a szeretetből vállalt áldozat békéje, mert Isten szerelmétől senki se foszthat meg minket. A harmadik stációnál elmélkedtünk róla, hogy a kegyelemben élő emberben a Teremtő jelenlétét az oktalan állatok is megérzik: a fecskék engedelmesen hallgattak Ferenc szavára. Az utolsó stációnál a Krisztussal egyesült lélek beteljesült késérét szemlélhettük. Ferenc testvér imádkozta: – Uram Jézus Krisztus, két kegyelmet kérek Tőled, mielőtt meghalnék. Az egyik, hogy érezhessem lelkemben és testemben, amennyire lehetséges, azt a fájdalmat, amit Te, édes Jézus, keserves kínszenvedésed alkalmával elviseltél. A másik az, hogy érezhessem szívemben, amennyire lehetséges, azt a túláradó szeretetet, amely Téged, Isten Fiát arra indított, hogy értünk, bűnösökért oly szörnyű szenvedéseket önként és szívesen magadra vállalj.Ennek az egyesülni vágyó szeretetteli vágynak beteljesedése a szent sebhelyek megjelenése. Hogy Ferenc lelkében hogy élte meg Krisztus irántunk való lángoló szeretetét, amely Őt a keresztáldozatig vitte, csak sejthetjük..Az ünnepről szóló elmélkedés után ünnepi szentmisén vehettünk részt, ahol Szpisják Péter-Pál atya prédikált. Az ünnepet a zsolozsma elimádkozásával zártuk.